Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

szerrel elfoglalhatják. Török Ambrus azonban megneszelte a macskakőiek szándékát és rajtaütve a kalandkeresőkön, mind elfogta őket és börtönbe zárta. Kész volt azonban szabadonbocsátani őket, ha Weitraher kötelezi magát, hogy soha többé sem Magyarországban, sem Ausztriában nem garázdálkodik, Katzenstein váráról és azzal kapcsolatos minden zálogos és egyéb jogairól lemond, a várat embereivel földig romboltatja és azonkívül kétezer magyar arany váltságdíjat fizetnek Török Ambrusnak. Hasonlóképpen kötelezte Wulczko Wacláwot is kétezer arany megfizetésére és arra, hogy örök fogadást tegyen, hogy soha többé nem mutatkozik a két ország területén, de ha ez mégis előfordulna — jelentették ki — és bárhol is reá akadnának, fel fogják akasztani.

1 Weitrahernek és Wulczko Waclávnak társaikkal együtt való elfogatása a Macskakőn maradt husziták sorában nagy meglepetést és kétségtelen riadalmat keltett és a helyzetet hol kérésekkel, hol fenyegetésekkel kísérelték javukra fordítani. A visszamaradt macskakőiek feje, Janovitzi Bavor augusztus 7-én levelet intézett a soproni tanácshoz és aziránt tudakozódott, hogy Weitrahert és Wulczkot miért fogták el. Augusztus 9-én pedig társaival, Hag Ferenccel és Lusiczky Miklóssal együtt felszólították a várost, hogy az ígéretük ellenére elfogott társaikat engedjék szabadon. Augusztus 11-én a huszitákkal cimboráló Bazini és Szentgyörgyi János vetette a város szemére, hogy kapitányuk, Török Ambrus, a közös megállapodást be nem tartva, hitszegően járt el. Ebben a tanácsot hibáztatta és kijelentette, hogy ha ebből a városra veszély származna, ő nem fog a segítségükre menni, öt nap múlva megint a macskakőiek kérték elfogott társaik szabadon engedését.

2 Szövetségeseinek baján Bazini és Szentgyörgyi János pedig úgy vélt segíteni, hogy Macskakő várába utazott és onnan szólította fel augusztus 17-én a soproniakat, hogy a saját és az ország érdekére való tekintettel követeket küldjenek hozzájuk, akik részére a szabad oda- és visszamenetelt biztosította.

3 Török Ambrus, a városkapitány és rajta keresztül a városi tanács hajthatatlan volt. Weitrahert és Wulczkot az ismert feltételek mellett szabadon engedték, de továbbra is fogva tartották a nyolcvanöt 1 Bleyer Jahab : Beheim Mihály élete és művei a magyar történelem szempontjából. Századok, 1902. 559-560. lk. 2 Házi, I. 5. 132-135. lk. 3 Házi, I. 5. 136-137. lk. 55* 867