Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
elégtételt. 1 Nem járt jobban Ebergőci Szász Gáspár sem, aki azonban június 29-én Csepregről levelet intézett a városi tanácshoz és figyelmeztette, hogy a neki okozott károkat térítsék meg, mert ő mint nemes ember nem köteles, de nem is hajlandó a törvényszékük előtt megjelenni, de ha nem kap elégtételt, akkor majd más úton veszi meg rajtuk követelését. 2 Augusztus 16-án fenyegetéseinek sikertelen voltát látva, ismételten kérte és fenyegette a tanácsot, úgylátszik, most már eredménnyel. 3 A kópházai ügynek még az év végén is voltak következményei. 1458 november 6-án Kanizsai Imre Zala, Vas, Sopron és Veszprém vármegyék kapitánya felszólította a soproni tanácsot, hogy familiárisának, Sági Jakabnak Feteller Máté és a kópházai jobbágyok részéről teljes elégtételt adjanak. 4 Az ilyen és hasonló ügyek intézésében elmúlt 1458. esztendőt a nehéz megpróbáltatásokkal teljes 1459. váltotta fel. A Mátyás király uralmával és erélyével szemben elégedetlenkedő Szilágyi Mihály, Garai László és Újlaki Miklós egymással szövetséget kötöttek. A király ugyanekkor délen a török ellen, északon a csehek ellen harcolt és helyzetét rendkívüli mértékben megnehezítette, hogy a Szilágyi— Garai—Újlaki-ligához húsz főúr — közöttük a Kanizsaiak is — csatlakozott. Még kritikusabbá vált a helyzet, amikor az országnak, birtokaik révén, szinte egyharmadát bíró főurak 1459 február 17-én Németújvárott tartott gyűlésén Frigyes császárt kiáltották ki Magyarország királyává. 5 Frigyes császár, akinek kétségtelenül tudomása volt a készülő eseményekről, február 16-án kelt levelében a háborús időre való tekintettel a soproni tanácsnak fokozott mértékben való éberséget ajánlott. 6 Baj nem is történt, hiszen a Kanizsaiak, akiktől a határszélen legjobban kellett volna az osztrákoknak tartaniuk, maguk is a Mátyás ellenes táborba tartoztak. Frigyes a magyar királyi címet azonnal felvette és magát március 4-én Bécsújhelyben a szent koronával megkoronáztatta, 7 de magyarországi törvényesnek tekinthető megkoronáztatását jónak látta egyelőre elhalasztani. Mátyás a 1 Házi, I. 4. 293. 1. 6 Hóman-Szekfű, 11.324- 325. lk. — 2 Házi, I. 4. 295. 1. Huber i. m. III. 18-19. lk. 3 Házi, I. 4. 309. 1. 6 Házi, I. 4. 344. 1. 'Házi, I. 4. 321. 1. 7 Házi, I. 4. VI. 1.
