Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

császárt bitorlónak, a magyar faj és magyar nyelv ellenségének nevezte és az ország határainak megoltal mázasára nemesi felkelést hirdetett. A nemesség egybegyűlését azonban nem várta be, hanem a királyi dandárt, élén Nagy Simon macsói bánnal a Dunántúlra küldötte. Nagy Simon a pártütő urakkal szemben április 7-én Körmendnél vereséget szenvedett, de ezt a csorbát pár nap múlva fényes győzelemmel köszörülte ki. A felkelés azonban nem tartott sokáig, mert Garai László meghalt és a vezér nélkül maradt Frigyespártiak — az elsők között volt Kanizsai László — sietve hódoltak meg Mátyásnak, aki teljes mérvű amnesztiát adott nekik.

1 Frigyes császár Nagy Simon hadjáratának hírére április 15-én felszólította Sopron városát, hogy magyar királlyá leendő koronáztatása idejére, annak nyugodt lefolyását bitosítandó, tíz lovast és negyven gyalogost négy szekérrel és az összes szükséges hadifelszereléssel nyolc napon belül küldjenek Kőszegre, vagy pedig viseljék a fenti katonaság felfogadásának a költségeit. Rendeletét két nap múlva megismételte.

2 Május 8-án pedig megígérte a városnak, hogy szükség esetén segítséget fog küldeni.

3 Május 20-án Mischulber Vilmos lánzséri osztrák várnagy arról értesítette a soproni tanácsot, hogy Kanizsai László és Rozgonyi Sebestyén Kőszegnek hadat izentek és megkezdték előnyomulásukat a Németújvárott állomásozó Frigyes-pártiak ellen is.

4 Frigyes császár a zálogos részeket fenyegető veszély kivédésére június 18-án Grafenegg Ulrik kétszáz gyalogos katonáját Sopronba rendelte

5 és 20-án ismét hetven gyalogost küldött és elindította az ifjabb Grafenegget is több lovassal. A magyarok ekkor már visszavonulóban voltak, a császárnak pedig mintegy háromezer embere állott fegyverben.

6 A magyarok visszavonulásának természetes következménye az osztrákok előnyomulása lett. A megye lakosságát meglehetős félelem fogta el, mert már június 19-én arról értesülünk Zenger Frigyesnek, a császár kőszegi kapitányának a leveléből, hogy Csepreg, Lövő és a Kanizsai-birtokok a császárnak meghódoltak, tehát ezeknek bántódásuk ne legyen.

7 Nem valószínű, hogy a Kanizsaiak 1 Mill. Tört., IV. 196. 1. 6 Házi, I. 4. 358. 1. 2 Házi, I. 4. 349- 350. lk. 6 Házi, I. 4. 360. 1. 3 Házi, I. 4. 354. 1. 7 Házi, I. 4. 359. 1. 'Házi, I. 4. 355-356. lk.