Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
hatóságokhoz fordultak. 1457 december 19-én György alesperes, ikervári plébános és paptársai, Dénes esztergomi érseki helynök meghagyására arról értesítetek Sopron város közönségét, hogyha Kanizsai Imrét és Kaczor Györgyöt a rajtuk elkövetett jogtalanságok fejében teljesen ki nem elégítik, városukra az egyházi büntetést ki kell hirdetniük. 1 A vallásos soproniaknak ez a fenyegetés latban minden hatalmaskodásnál többet nyomhatott. Közben Óbudára királyválasztó országgyűlést hirdetett az V. László halála után a hatalmat átvevő királyi tanács. Frigyes császár, ismerve jól a nemzet iránta táplált ellenszenvét, nem tartott igényt a magyar trónra és csak arra utasította a királyválasztó országgyűlésre hivatalos sopronvárosi követeket, hogy törekedjenek arra, hogy csak az ő tanácsával és tudtával válasszanak királyt. Arra hivatkozott, hogy V. László neki legközelebbi rokona volt és hogy a magyar szent koronát is hatalmában tartja. 2 Ez azonban nem gátolt meg a magyarok közül senkit sem, hogy 1458 január 23-án Hunyadi Mátyást Magyarország királyává ne válasszák. 3 Nem véletlen tehát, hogy Mátyás király legelső előttünk ismeretes magyar földön kelt levelét éppen Sopron városához intézte Semptéről 1458 február 12-én, amelyben hírül adta, hogy fogságából kiszabadult és az ország területére érkezett. 4 Arranézve nincs adatunk, hogy a király a megyéhez is intézett-e hasonló tartalmú iratot. * * * Sopron vármegye integritása és talán elsősorban Sopron városának hovatartozása Mátyás király trónraléptével az országos politikának méginkább célkitűzései és megoldandó kérdései sorába tartozott, mint eddig. A király a korona visszaszerzésén kívül Frigyes császár zálogjogának végleges megszüntetésére is törekedett. Sopron város a nyomasztó zálogjogi terhek és a Szent Koronához való hűsége következtében már V. Lászlónál is lépéseket tett titokban a visszaváltásra és most minden lehetőt elkövetett Mátyás király érdekében, amikor az tárgyalásokba bocsátkozott a német császárral. 5 1 Házi, I. 4. 243— 244. Ik. — Valószínűleg ez ügyben fellebbeztek 1458 január 5-én III. Calixtus pápához. —Házi, 1.4.252.1. 2 Hazai okmt., IV. 387. 1. 4 Hazai okmt., IV. 389. l—Házi, 1. 4. 259.1. 3 Mill. Tört., 4. 177-178. lk. 5 Házi, I. 4. IV-V. lk.
