Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Albert őrgróf tehát félt a saját szolgálatába fölvett magyar katonáktól, akikkel szemben nem volt biztos, hogy a honfitársaikkal szemben való harc helyett nem fognak-e ő ellene fordulni. Lehet, hogy ez a bizonytalanság is késztette arra, hogy még ugyanazon a napon több csapat élén városkapitányi minőségben Reichenburger Reinprechtet küldje Sopronba, akivel szemben a polgároktól feltétlen engedelmességet kívánt. A háborús veszély ügyében ismételt levélváltás történt. Április 27-én Albert őrgróf, válaszolva a tanács levelére, már azt közölte, hogy a helyzet nem veszélyes, mert Albert osztrák herceg közvetítésével László király és Frigyes császár között tárgyalások indultak meg, amelyek jó reménnyel biztatnak. Ennek ellenére azonban a város biztonsága céljából minden szükségest elkövet.

1 A hónap végén úgylátszik egyes csapatokat már visszavontak Sopronból, bár a város védelméről még mindig megfelelően gondoskodtak. Kitűnik ez Albert őrgróf május 1-én kelt leveléből, amelyben Hermansteiner Antal és Vogt Henrik lovagokat felszólította, hogy a császár intézkedéséig, még néhány napon át, maradjanak Sopronban.

2 Közben azonban a májuseleji cseh és magyar támadási tervek is a megvalósulás veszélyével fenyegettek, úgyhogy május 8-án Albert őrgróf szigorúan megtiltotta a soproni városi tanácsnak, hogy az ellenségnek — V. László királynak — meghódoljon, vagy vele békét kössön. Ez a figyelmeztetés arra enged következtetni, hogy a soproniaknak tényleg voltak ilyen terveik. Ezt igazolja az is, hogy Grafenegg Ulrik, aki ekkor Frigyes császárral helyezkedett szembe, pár nappal előbb a várost a saját maga iránti hódolattételre szólította fel, ami nem igen találkozhatott köztetszéssel, mert május 5-én Trautmannsdorfban kelt levelében a tanács értésére adta, hogy ő jóakaratúlag szólította fel őket a meghódolásra, amiért köszönetet és nem neheztelést érdemel részükről. Tény az, hogy ekkor már fegyveres összetűzések történtek, mert Albert őrgróf a közeli segítségküldés reményével kecsegtetve a várost, a háború remélhetőleg hamaros végét jelezte. Nem volt azonban kifogása az ellen, hogy a város jobbágyai az ellenséggel nyolc napra szóló egyességet kössenek.

3 Ez a várost háborgató ellenség nem a vármegye nemesei sorából került ki, hiszen a vármegye 'Házi, I. 4. 85-87. lk. - 2

Házi, I. 4. 89. 1. Hazai okmt. V. 254. 1. 3 Házi, I. 4. 91-92. lk.