Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

az osztrák ügyekbe való beleszólása már majdnem belesodorta hazánkat. * * * Az 1408. és 1409. esztendő Sopron vármegye Zsigmond-kori közigazgatásának szempontjából igen jelentős. Zsigmond király ugyanis 1408 december 13-án kelt alapító oklevelével megteremtette az úgynevezett Sárkány-rendet. Magyarországon már volt egy ilyen társaság, a Károly Róbert által alapított Szent György-rend, de ez nem szolgálhatott a Zsigmond érdekeit szolgáló magánhatalmi szövetség színezetével bíró új szervezkedés alapjául, mert hiszen éppen a Nagy Lajos egykori lovagi körének a rendben vezető szerepet vivő tagjai lázadtak fel Zsigmond ellen. A Sárkány-rend tulajdonképpeni célja a keresztény hit védelme mellett elsősorban politikaiak voltak. Az új szövetség élén a király, a királyné — akkor már Ciliéi Borbála — és huszonnégy sárkányos báró, vagyis főrendű, állott. Ezek csaknem mind a Garai—Cillei-liga tagjai sorából kerültek ki. Kanizsai János prímás és Eberhard püspök szintén be voltak avatva a társaság működésének és alapításának minden titkába, de mivel bárók és lovagok egyházi állásuknál fogva nem lehettek tagok, csak közvetve, világi rokonaik révén kapcsolódtak be a szövetségbe. A Sárkány-rend tagjai a következők voltak: Garai Miklós és János, Ciliéi Hermann és Frigyes, Lazarevics István szerb despota, Maróti János, Korbáviai Károly és János, ifjabb Szécsi Miklós soproni és vasi főispán, Alsáni János, Szécsényi Simon, Stibor vajda, Ozorai Pipó (Scolari Ferenc), Perényi Péter és Imre, Tamási János, Szántai Lackfi Jakab, Lévai Cseh Péter, Nádasdi Mihály, Besenyei Pál, Pécsi Pál, az 1403. évi felkelőktől átpártolt és egyességet szerző Csáki Miklós és huszonharmadik helyre felvett Hervoja. A huszonnegyedik báró nevét nem ismerjük.

1 Feltevésünk szerint azonban ez kétségtelenül Kanizsai Jstván volt. Ezt nemcsak abból következtetjük, hogy Kanizsai János prímás világi pályán működő István testvére révén kapcsolódhatott bele legmegfelelőbben a társaság ügyeibe, hogy családja régi hatalmát mentse vagy visszaszerezze, hanem abból is, hogy a Kanizsaiak 1410-től egész 1434-ig, negyedszázadon keresztül ismét zavartalanul viselték a soproni főispáni méltóságot. 1 Hóman-Szekjü, III. 230- 232. Ik.