Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

függött Össze. Ezt megelőzően Zsigmond, királlyá koronázása előtt, mint az ország kormányzója a valószínűleg külföldi hívei sorából kikerült Tluxa Hinkó kőszegi kapitányra bízta a soproni ügyek intézését. Tluxa Hinkó már 1386 december 17-én Sopronban kelt iratában elismerte, hogy a soproni polgárok abból a háromszáz forintból, amellyel tized fejében neki tartoznak, száz forintot lefizettek Zsigmond őrgróf Lukács nevű Írnokának.

1 1387 január 14-én Kaproncán kelt levelében Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróf megparancsolta a soproni polgároknak, hogy az elmúlt 1386. évi Szent György-napi városi adót, amely négyszáz aranyforintot tett ki, késedelem nélkül fizessék meg Tluxa Hinkónak, Sopron vármegye kapitányának. Egy másik, 1387 január 15-én szintén Kaproncán kelt levelében pedig arra szólította fel a soproni polgárokat, hogy azévi újévi ajándékukat Tluxa Hinkónak Sopron vármegye kapitányának — Hinkoni Tluxa capitaneo comitatus Sopruniensis — adják át.

2 Ez a három irat — mindegyik Kanizsai Miklós sopronmegyei főispánkodása előtt kelt — arra enged következtetni, hogy Luxemburgi Zsigmond királlyá koronázása előtt Sopron vármegyével közelebbi kapcsolatokban volt. Ezeket a kapcsolatokat megmagyarázza az a körülmény, hogy 1386-ban Zsigmondnak, mint a királynő férjének méltó eltartása fejében Trencsén várát, több határszéli uradalmat és Vas vármegyét kötötték le.

3 A fenti iratok kétségtelenné teszik, hogy 1386 végén ezekhez még Sopron várost is megkapta és ehhez, talán ugyanekkor vagy csak 1387 elején, még Sopron vármegye is hozzájárult. Zsigmond, mint a királynő férje a vármegye főispáni jövedelmeinek birtokába jutott és a megyei jövedelmek behajtását előbb kőszegi, utóbb sopronmegyei kapitányára bízta. Zsigmond a későbbi király ekkor tehát mintegy Sopron vármegye főispánja szerepelt és Tluxa Hinkót a főispán valószínűleg alispáni teendőket is végző megbízottjának kell tekintenünk. Mi történt azonban Szécsényi Frankkal, az eddigi főispánnal, Nagy Lajos király és leánya, Mária királyné hűséges emberével? 'Házi, I. 1. 214-215. lk. 2 Házi, I. 1. 215-216. lk. — Magyar Tört. Tár.: I. 143. 1. 3 Hóman-Szekfű, III. 176. 1.