Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Szécsényí Frank Mária királyné 1383 június 28-án kiállított oklevelének tanúsága szerint Hof és Mannersdorf (Menhart), akkor soproni, később Alsó-Ausztriához tartozó helységeket a Heves vármegyei Tarján (ma Gyöngyöstarján) nevű királynői birtokkal kicserélte. Ekkor még soproni, vasi és zalai főispán volt.

1 Zsigmond király pedig 1387 március 31-i székesfehérvári megkoronáztatása után Szécsényi Frankot és Simont hűséges szolgálataikért a barsmegyei Saskő várával és a hozzája tartozó huszonöt faluval jutalmazta meg.

2 Nyilvánvaló tehát, hogy Szécsényi Frank, Mária királynőnek és férjének mindig hűséges híve volt és így az 1386 végi — 1387 eleji időszakban, amikor a főispánsága alá tartozó két vármegye királyi és főispáni jövedelmei Zsigmond őrgróféi lettek, Szécsényi Frank a királynő és férje kegyét továbbra is megtartotta. Nagy Lajos király halála után Szécsényi Frank valószínűleg 1386 őszéig, Luxemburgi Zsigmond őrgróf pedig 1386 őszétől 1387 márciusáig volt Sopron vármegye főispánja, — ha ugyan ezt az elnevezést Zsigmonddal kapcsolatban helytállónak lehet nevezni. 1387 áprilisától, Zsigmond uralkodásának kezdetétől számítva következett csak a Szécsényi Frankkal egy táborba tartozó Kanizsai Miklós soproni főispánkodása. Politikai küzdelmekről Sopron vármegyében a Nagy Lajos halálától Zsigmond trónraléptéig terjedő időközben tehát nem beszélhetünk. * * * Kanizsai Miklós tulajdonképpen Mária királynő hívei sorába tartozott és akkor, amikor Zsigmond király táborába szállott is, voltaképpen Nagy Lajos király végső akaratának értelmében cselekedett. Az Anjouk politikájához való ragaszkodás a Kanizsaiak egész Zsigmond-kori szereplésének legfőbb irányelveként szögezhető le. Ennek köszönhető, hogy Sopron vármegyében az országos zavarok tombolása idejében is egész 1401-ig, a Kanizsaiaknak Zsigmonddal való szembefordulásáig békés és a fejlődésre alkalmas viszonyok uralkodtak. Kanizsai Miklós első hivatalos kapcsolatai Sopron vármegyével még főispánkodása előtti időkből származnak. 1385 november 25-én 'Nagy, I. 471-476. lk. 2 Hóman-Szekjű, III. 187. 1.