Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

egy zálogügylete, amely azután még évtizedek múlva is foglalkoztatta az igazságszolgáltatás szerveit. Jánosnak ugyanis a HontPázmány-nembeli Szegi Pázmán leánya, Margit volt a felesége, akitől egy István nevű fia származott, de ez a fiú 1332-ben már nem élt. Volt azonban még egy Flóra nevű leánytestvére is Jánosnak, aki a Veszkény-nembeli Déneshez ment feleségül. János István nevű fiával, tehát röviddel 1332 előtt kihalt a Széleskuti család és ekkor a családi birtokok miatt kétágra szakadó nagy per támadt.

1 Először a család másik ágából származó, a nagy előszeretettel Frankónak is nevezett Sarudon tartózkodó Frankóiak léptek fel Széleskutra vonatkozó igényeikkel, de azokat Károly Róbert király előtt már 1332-ben Nagymartoni Pál országbíróra és testvérére Lőrincre ruházták át.

2 A két Nagymartoni mindenekelőtt, hogy legalább részben tisztázza az ügyet, Széleskuti Flóra leányának, Margitnak a fiát, Poghi Istvánt elégítették ki, aki nagyanyja révén tartott igényt Széleskút birtokára.

3 Ennek a megtörténte után a király a magtalanul elhalt János fia István széleskuti birtokát a Nagymartoniaknak adományozta és a birtokbaiktatást a győri káptalanra bízta. A káptalan azonban a rábízott feladatot nem tudta végrehajtani, mert a beiktatásnak Sári Gős fiai, János, Mihály és István ellene mondottak. A királyi és káptalani kiküldöttek erre megidézték őket a király színe elé, ahol azután megegyeztek a Nagymartoniakkal és lemondottak Széleskutra támasztott igényeikről.

4 Sári Gős fiai ugyanis szintén Gottfried és Albert vitézektől származtak.

5 Sokkal nehezebben lehetett azonban megoldani a Hont-Pázmány-nembeli Szegiek követelését. Szegi Imre ugyanis azt állította, hogy Széleskút neki és testvérének, Margit asszonynak, Széleskuti János özvegyének volt elzálogosítva és ennek bizonyításául a győri káptalan igazolólevelét mutatta fel. Az okirat szerint János fia István halálos ágyán a győri káptalan hites embere előtt széleskuti birtokát Szegi Imrének ajándékozta, mert Imre arra néki már előző1 Wertner Mór: A Frankóiak. Turul, 1892. 113-120. lk. 2 Fejér, VIII. 3. 604. 1. 3 Fejér, VIII. 3. 605. 1. 4 Fejér, VIII. 3. 607-612. lk. 5 Hogy melyik vitéztől a két testvér közül, a családi hagyomány ennek emlékét nem őrizte meg.