Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
leg százötven márkát kölcsönzött. Továbbá még azt is felemlítette az oklevél, hogy Széleskuti (Locsmándi) János a felesége rokonaitól házassága idején kapott száz márkáért és az ötven márkára rúgó hitbérért széleskuti birtokát már 1301-ben feleségének adta. A király az ügy megvizsgálására külön bizottságot nevezett ki, amelynek tagjai a király elnöklete alatt Henrik veszprémi püspök királynéi kancellár, László zágrábi püspök, János veszprémi prépost, Dömötör tárnokmester, Tamás erdélyi vajda, Mikes szlavón bán, Dezső beregi főispán, idősebb Elefánti Dezső, Tamás csókakői várnagy és Lénáit fia Domonkos voltak. A bizottság vizsgálata során kiderült, hogy a Szegi Imre által János fia Istvánnak adott értéktárgyak nem százötven, hanem legfeljebb százharmincöt márkát érnek és kitűnt az is, hogy János 1301-ben engedély nélkül ruházta át birtokát feleségére. Ennek következtében a bíróság semmisnek nyilvánította a végrendeletet. Ok volt tehát az elmarasztalásra még az is, hogy a Szegi Imrének való tartozás nem 150, hanem csak 135 márkát tett ki. Végül is úgy egyeztek meg a perben álló felek, hogy a Nagymartoniak Széleskuti János özvegyének Margit asszonynak ötven, testvérének Szegi Imrének pedig tíz márkát fizetnek. Ezek viszont szintén lemondottak Széleskútra vonatkozó igényükről. 1 A két per egész menetéből az tűnik ki, hogy a legfelsőbb fórumon az Anjou-hű Nagymartoniak ügyét igen kedvezően kezelték. Az a kifogás, hogy 1301-ben a feleségnek történő birtokadományra nem kértek királyi jóváhagyást, kétségtelenül az érvek túlzott mértékben való alkalmazásáról tanúskodik, mert nem vették tekintetbe az akkor országszerte dúló rendkívüli állapotot. Az 1304-ben elzálogosított Ambos a családi osztozkodás alapján Sári Gős fiait illette meg. A káptalan embere azonban Gős fiait, akik a határok újból való megjáratását kérték, Márton borsmonostori apát ellentmondása következtében nem tudta beiktatni, amiről 1332 augusztus 22-én egy igazoló iratot állított ki. 2 Az elzálogosított Ambosi birtok ügyében azonban nemcsak a Sáriak, hanem a Kőszegiek és a Kanizsaiak is érdekelve voltak. Nem lehe1 Fejér, VIII. 3. 612—622. lk. — Dobrovich Ferenc Ágoston : Részletek Sopron vármegye I. Károly alatti történetéből. 90— 94. lk. t Nagy, I. 129-130. lk.
