Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
lag kőeszközök alkotják. Ezek típusai alapján három emeletet különböztetünk meg, amelyek neveiket fontosabb lelőhelyeiknek köszönhetik. 1. Chelléen, az utolsó interglaciális korban, 2. Acheuléen, az utolsó interglaciális kor végén, 3. Moustèrien, az utolsó glaciális kor kezdetén. Nagymagyarország területéről a krapinai lelet és a Mussolini-barlang leletei tartoznak ezen időszak moustèrien emeletébe. A horvátországi Krapina melletti barlang érdekessége, hogy ősi lakosai emberevő kannibálok voltak, amit a barlangban talált összetört és égési nyomokat magukon viselő emberi csontok és koponyák igazolnak. A tatai őslakók az akkor Európaszerte igen elterjedt mammutra vadásztak, mégpedig úgy, hogy vermeket ástak és az azokba bezuhant hatalmas állatokat aztán idomtalan kőlándzsáikkal és nyilaikkal halálra gyötörték. Leginkább tapasztalatlan, fiatal állatok estek áldozatul, a leletek tanúsága szerint. Az újabb őskőkor emberei már finom kőpengéket készítenek* de használnak már csontból és szaruból készült eszközöket is, sőt a művészi tevékenység nyomait is megtaláljuk emlékeiken. Az időszak három emeletre oszlik. Mégpedig: 1. Aurignacien, 2. Solutréen, mindkettő az utolsó jégkor delelőjén, 3. Magdalénien, az utolsó jégkor végén. Az azylien és tardenoisien képezi az átmenetet a földtani jelenkorba (mezolitikum). Az időtartam szempontjából érdemes megjegyeznünk, hogy míg a krapinai és tatai ősemberek Krisztus előtt mintegy 50.000—100.000 évvel éltek, addig az Azylien-emeletbe tartozó leletek egykori gazdái, akik közé megyénk területéről is tartoztak már lakosok, már «csak» 8000—22.000 esztendővel éltek előbb időszámításunk kezdeténél. 1 Most pedig lássuk közelebbről a megyei leleteket. * * * Megyénk területéről eddig egyetlen őskőkori lelet, a csornai nucleus ismeretes. Nucleusnak nevezik az ősrégészek azokat a kőmago1 Obermaier i. m. 173. 1. Hillebrand i. m, 76. 1. Magyarország őskőkorát Hillebrana 1 Jenő foglalta össze a szakkörök számára az Archaeologia Hungarica sorozat XVII. kötetében. Megjelent 1935-ben. A krapinai leletekre nézve lásd Obermaier i. m. 181., 190. és 192. lk. és Lambrecht Kálmán : Az ősember. Budapest, 1926. 219., 229230. lk. Ugyanebben a műben Kormos Tivadar megrajzolta a krapinai (339—349. lk.) ősember életét.
