Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a távolabbi mezőkön, a német harcosok nagy része ki akart törni, de a magyar harcokban tapasztaltabbak átláttak a Kőszegiek tervén és így a német seregnek csak egyik része vonult ki a tábor előtti mezőségre, míg másik része a vár előtt maradt, nehogy az ostromlott Nagymartom Simon és Mihály embereivel kitörhessenek. A mezőn kivonult német csapatok soraiban fényes fegyverzetükben Arnold és Emich püspökök is ott voltak. A könnyű magyar lovasok a lassan elővonuló nehéz fegyverzetű németek elől hamar szétrebbentek és szétszóródtak a tágas mezőn. Az osztrák lovasok nem siettek utánuk, csak a nyilazók vágtattak közbe-közbe előre. A mindkét oldalról repülő nyilak itt is, ott is találtak, úgyhogy a sebesültek fejéből, lábából éppen elég nyilat kellett az akkori fájdalmas eljárással, harapófogóval kihúzni. Kőszegi Iván egy Wachtelsack Péter nevű, valószínűleg soproni vagy vasmegyei német embert küldött ekkor követként Albert herceghez, akit felszólított, hogy kössenek békét. A magyar csapatok vezetői a síkon vártak a herceg válaszára, aki azt üzente, hogy most a tárgyalások megkezdésével már elkéstek. Kőszegi Iván, mivel az idő már tényleg délre járt, visszavonult csapataival, Albert herceg németjei pedig szintén visszatértek a táborba, ahonnét másnap újult erővel fogtak hozzá a nagymartoni vár ostromához. A várat védő Nagymartoni Simont és Mihályt megzavarta Kőszegi Iván távozása, mert semmit sem tudtak Albert üzenetéről. Haditanácskozást tartottak és mindazok, akiket megkérdeztek, azon a véleményen voltak, hogy a vár a további ostromot nem bírja ki. Folyton hullott a kő, a gerenda és a fatuskó. Az osztrákok nagy előnyükre beláttak a várba. Látták, hogy a védők mit esznek, mit isznak. A holtak száma pedig napról-napra nőtt és a védelem folytatása egyre sikertelenebbnek tűnt fel. Mivel Nagymartoni Mihály osztrák származású felesége is úgy látta a leghelyesebbnek, a két várúr még aznap, május 15-én, tizenkétnapi ostrom után feladta a várat. Albert herceggel az átadásra vonatkozólag úgy egyeztek meg, hogy mindenki, aki a várban tartózkodott, minden ingóságával együtt szabadon távozhatott, csupán az élelmiszereket kellett a várban hagyniuk. A nagymartoni magyarok elvonulása után a német sereg északkelet felé vonult és a Gutkeledek ősi birtokát, Majádot (ma Szent Sopron vármegye története. 34 529