Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

közül Solms Arnold gróf bambergi, Lipót seckaui, Emich freisingeni és Wernhart passaui püspökök és rajtuk kívül számos világi nagyúr, lovag és vitéz a maguk embereivel. Mintegy száz szekér vitte a sereggel az ostromgépeket és ostromszereket, amelyekkel a nyugatmagyarországi várakat szándékoztak bevenni. Az osztrák-német-stájer csapatok Bécsújhelynél keltek át a Lajtán és úgylátszik a sopronmegyei besenyő eredetű meggyérült határőrök csekély vagy semilyen ellenállása után már május 4-én Nagymartont fogták ostrom alá. A vár urai Nagymartoni Simon és Mihály maguk vezették a védelmet. A németek ostromgépei nagy köveket és gerendákat hajigáltak be a várba, ahol ezek, a harcosokon kívül, sok nőt és gyermeket is megöltek. A vár őrsége azonban maga is visszalövöldözött a nagyszámú ellenséges hadra. A magyar hősök bátorsága, amint az egykorú krónikás írja, nem lankadt. A vitézi példaadásban Nagymartoni Mihály és Simon jártak elől. Az ő őseikről az a hír járta, hogy amikor a spanyol Arragóniának összes nemesei meghátráltak, ők maguk verték ki Majorca és Minorca szigetéről a tuniszi szultán csapatait, őseikhez méltán ők is éjjelnappal a falakon jártak és nem adták fel reményüket, hogy Kőszegi Iván csapataival segítségükre érkezik. A nagy német betörés hírére országszerte nagy mozgolódás támadt. Kőszegi Miklós félretett most minden egyéb ügyet és minden egyéni féltékenységet és országos fölkelést sürgetett, amelyben a királlyal együtt a főurak és a nemesek az ország ellenségei, a németek ellen a nyugati határra menjenek. Tényleg azonban csak Kőszegi Iván, testvérei és barátai ragadtak fegyvert. Ezek azonban sokkal kevesebb embert tudtak kiállítani, semhogy a tekintélyes számú német hadakkal szembe tudtak volna szállni. A Kőszegiek kis csapata az ostrom tizenegyedik napján, május 14-én ért Nagymarton közelébe a német sereghez. Tervük az volt, hogy az ostromló németeket kicsalják táborukból a vár előtt elterülő mezőre, ha pedig azután a német tábor üres lesz, azt hátulról a nagymartoni magyarok megrohanják, az ostromlógépeket összetörik és elégetik és így megakasztják a további ostromot. Nyílt mezőn csatát vívni a nagyobb német sereggel Kőszegi Ivánnak esze ágában sem volt. Terve azonban így is majdnem sikerült. Amint a magyarok előcsapata megjelent a német tábor előtt, a sereg zöme pedig feltűnt