Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

kezménye volt, hogy a királyi vármegyei szervezet tized- és századkerületekre való felosztása megszűnik és vele együtt elenyésznek a száznagyi és tíznagyi tisztségek és csak a törvénykezéssel összefüggő alsóbbrendű poroszlói, bakói és hasonló tisztségek maradnak meg. A szolgabírói intézménnyel kapcsolatosan fejlődik ki a megyei terület pontosabban elhatárolt fogalma is. Eddig a vármegyék alatt — amint azt a előzők során láttuk — inkább csak egy olyan bizonyos várhoz tartozó védelmi területet értettek, amely ugyanazon királyi főtiszt kormányzása alatt állott. A nemesi vármegye korában a megye fogalmának a súlypontja azonban elsősorban a megye közönségére tolódott át és a vármegyék olyan kormányzati egységek, vagyis területek, amelyek lakói közösen választják tisztviselőiket. A vármegye területén élő szabadok — később már kifejezetten csak a nemesek — képezik a vármegye közönségét, amely egyre nagyobb önállósággal intézi törvénykezési és egyéb közügyeit. A szolgabírói intézmény kialakulásával egyidőben a vármegye újabb területi felosztásának a lehetősége állott elő, amennyiben a négy szolgabírónak megfelelően, területi nagyságára való tekintet nélkül, négy járásra oszlott fel.

1 Sopron vármegyében ezen a téren a fejlődés más irányt vett, ami a megye ősi összetevődésében leli magyarázatát. A tulajdonképpeni, a régi Locsmándot is magába foglaló Sopron vármegyében a szolgabírák száma négy volt, a Rábaközben azonban csak kettő,

2 amit részben ennek a területnek kisebb volta is érthe tővé tesz. A megyei élet legfontosabb megnyilvánulásai a bírósági közgyűlések voltak, amelyeken azonban nemcsak ítélkeztek, hanem a megye fontosabb ügyeit is elintézték. A középkori nemesi vármegye kialakulásának korában a nádor már nemcsak a királyi udvarnak első tisztje, hanem a király helyettese és országszerte ő intézte a bírósági ügyeket. A nádornak ez a királyi kúriából való kiválása és a nemesség rendes országos bírájává válása, a XII. és XIII. század fordulóján történt meg és mintegy másfélszázadon keresztül Nagy Lajos királyunk uralkodásának kezdetéig tartott, amikor 1342-ben 1 Timon Ákos i. m. 198-201. lk. 2 V. ö. Nagy, I. 142. 1. — és az alább idézett adatokkal.