Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a régi Tormáskér, hanem inkább a mai Nemeskér határában terült el. Sopronhorpács közelében tehát tényleg volt birtoka a két Kér, a mai Nemeskér és Ujkér között a márci prépostságnak. Nincs azonban semmi nyoma sem annak, hogy a prépostságnak Horpácson birtoka lett volna.

1 A márci prépostok közül a XIII. századból négynek a nevét ismerjük. Ezek Vilmos, Gáspár, Nuspemmer Ulrik és az 1295-ben Tivadar győri püspök által beiktatott Miklós.

2 Az oklevél szerint a győri püspök Miklóst, a Szent Ágostonról nevezett karinges rend tagját, akit neki a Szent Péterről nevezett Hurpachi zárda kegyurai ajánlottak, előzőleg történt megvizsgáltatása után a nevezett monostor prépostjává tette és megadta néki mindazt a hatalmat, ami a nevezett rend prépostjait illeti.

3 Ez a hurpachi monostor a fentiekben elmondottak alapján tehát a mai Márc határában a Nádasdi-patak, régi német nevén Horbach, mai nevén Rohrbach közelében keresendő. * * * Az ágostonrendi prépostságnak Sopronhorpácson való téves föltételezése alapján az a nézet vált általánossá, hogy a horpácsi román stílű templomot az ágostonrendiek építették és ezektől vették át a Horpácson már régtől fogva birtokos csornai premontreiek.

4 A horpácsi templom, amely a valószínűleg szintén a XIII. század elejéről származó soproni pihenőkereszttel együtt a megye XIII. századi vallásos műemlékeinek a ránkmaradt legkiválóbbika, országos viszonylatban is az első helyek egyikén áll. Eredeti mivoltában ebből a premontrei templomból csak három remekbe faragott féloszlop és a nyugati díszkapu maradt meg, amely gazdag tagoltságánál és pazar ékítményeinél fogva a jáki templommal vetekedik.

5 A sopronhorpácsi templom művészi értékeinek feltárásával és leírásával a Műemlékek Országos Bizottsága Lux Kálmánt bízta meg, aki feladatául tekintette a hajdani premontrei templom alapjainak is 1 Stessel József i. c. 152-153. lk. 2

Némethy Lajos i. c. 449- 450. lk. 3 Némethy Lajos i. c. 435. 1. — Fejér VII. 2. 183. 1. 4 így írja a különben pontos történeti adatokkal dolgozó Thirring Gusztáv szerkesztésében megjelent Felső Dunántúl c. útikalauz is, Budapest, 1933. 105. 1. 5

Divald Koméi i. m. 50-51. lk.