Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a János-lovagoknak is voltak birtokaik.

1 Egy 1269 körül kelt oklevélben Bő mint hiteles hely szerepel, de nem állapítható meg, hogy a templomos lovagok vagy a János-lovagok konventjéről van-e szó.

2 Ugyanígy bizonytalanságban hagy a győri káptalan egyik 1278. évi kiadványa is, amely a Kér nevű földről mondja azt, hogy egyfelőli szomszédja a keresztesek Cryztyan, azaz Keresztény nevű birtoka.

3 Tény azonban az, hogy úgy a keresztényi, mint a bői egykor templárius konventek a lovagrend 1312-ben bekövetkezett eltörlése után a János-lovagok tulajdonába mentek át. A templomos lovagokkal kapcsolatban országszerte érdekes mondák maradtak fenn. A nép általában a fehér ruhájukat díszítő piros kereszt után « vörös barátok»-nak nevezte őket. Debrecen és Nagyvárad vidékén élő monda szerint a templomos lovagok hatalmát fegyverrel semmisítették meg. A hősiesen küzdő lovagok vére patakokban folyt és rendházaik elfoglalása után azokban — a monda szerint — befalazott nőket találtak. Hasonló vádakkal terhelték, a monda szerint, a soproni határon lévő Léka állítólagos egykori templáriusait is. Ezeknek a rend eltörlése után a király kegyelmet ígért volna, ha az ellenük emelt vádaktól tisztázzák magukat. A lovagok, hogy a király színe elé járulhassanak, mentesség levelet kértek Károly Róberttől. A királyi hírnök azonban pár nap múlva egy kiátkozási paranccsal tért vissza. Ez az irat valamennyi lékai templomos lovagot a király iránti engedetlenséggel és bűneik elismerésével vádolta és törvényen kívülieknek, bárki által megölhetőknek nyilvánította Őket. Ezek után fegyveres csapatok támadták meg a lovagok lékai várát, akik a hősi küzdelemben mind elestek. Utolsó volt közöttük a comthur, a lovagok főnöke.

4 Az ilyen és a hasonló természetű mondák ellenőrizhetetlen forrásokon alapulnak, legtöbbször talán nem is a nép, hanem egykori írástudók körében keletkeztek, de még így is élénk bizonyítékai annak, hogy a templomos lovagok szomorú tragédiája élénken foglalkoztatta az utódokat. * * * 1 Wenzel, III. 123-124. lk. 2 Wenzel, X. 446. 1. 3 Fejér, VI. 2. 70-71. Ik. tPesty i. m. 64- 65. lk.