Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Egy 1242. évi oklevél alapján, amelyben a «praeceptor templariorum de Guora» kitétel szerepel, Pesty Frigyes arra a feltevésre jutott, bogy ez a Guora azonos a vasmegyei Górral.

1 Feltevését valószínűvé tette, hogy Szatmár fia Miklós Gór közelében, a sopronvasi határon adományozott birtokokat a templomos lovagoknak. Ma már kétségtelen azonban, hogy ez a Guora helynév a zágrábmegyei petrinjai járásban lévő Gora egykori templárius konventjével azonos, ahol később a János-lovagoknak is volt konventjük.

2 így tehát semmi kapcsolat sincs a feltételezett góri és a tényleg létezett bői konvent között. Nagy csapást mért a magyarországi templomos vitézekre a tatárjárás, mert nagy őseik példáját követve, IV. Béla seregéhez csatlakoztak a harcias lovagok, akik azután a mohi csatában egyszálig elestek.

3 Ez a nagy vérveszteség érezhetővé is vált a lovagrend történetünkben való további szereplésében, mert egyre ritkábbakká válnak a működésükről szóló adataink és rendi birtokaik — az 1312. évi viennei zsinati határozat után, amely a templomos vitézek rendjét eltörölte — Magyarországon a János-lovagok kezére mentek át és a még élő templomos lovagok is ebbe a rendbe léptek át.

4 Valószínű azonban, hogy egyes birtokaik már a tatárjárás után és 1312 előtt is más rendek, főleg a János-lovagok tulajdonába jutottak. így magyarázható azután meg, miért nem tudjuk megállapítani, hogy a XIII. század második felében Bőre és Keresztényfalura vonatkozó okleveleinkben szereplő keresztes lovagok templáriusok vagy johaniták voltak-e?

5 A győri káptalan 1264. évi bizonyságlevele szerint az Osli-nemzetségből származó István fia János feleségének, Bibornak a neki járó hitbér fejében a Szopor nevű földet engedte át. Az oklevélben közölt határleírás szerint Szopor dél felől a lovagok Keresztény nevű falujával volt határos.

6 1265-ben a vasvári káptalan adott ki egy oklevelet a Repce mellett fekvő Hobay nevű földterület határjárása ügyében. Ezen a Bő közelében lévő területen az oklevél szerint ekkor már 1 Pesty i. m. 41. és 75. 1. *V.ö.Reiszig i. m. 65- 66. lk. 3 Pesty i. m. 39-41., 44. lk. 4 Pesty i. m. 59-64. lk. 5 Wenzel, III. 115. 1. «Reiszig, i. m. 16-17., 94- 95. lk.