Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Ezek ketten lettek volna azután, a mai felfogás szerint, a borsmonostori apátság utolsó Árpád-kori kegyurai. Többről és újabb változásokról legalább is nem beszélnek az oklevelek. Valószínűnek, sőt kétségtelennek kell tartanunk, hogy a két Rosd-nembeli testvér kegyurasága sem soká tartott ezen, a Kőszegiek hatalmikörébe eső apátság fölött. Ügy hisszük, hogy az apátság fölötti kegyuraság 1285 táján a Kőszegiek kezébe ment át, amit az látszik bizonyítani, hogy 1285-ből, illetve ezzel az évszámmal ellátva több hamisított oklevél maradt reánk, amelyek Kőszegi Miklós nádor nagyobbarányú birtokadományáról beszélnek. Ezt igyekszik megerősítni Kőszegi Miklós 1288-as évszámmal ellátott adományozó oklevele is, amely szintén hamisítvány. Ezek az adományok kétségtelenül tényleg megtörténtek, bár a monostor az eredetieknél nagyobb jogokat hamisított magának azok alapján, valószínű azonban az is, hogy a Kőszegiek, mint a magyar érdekek védői, mint kegyurak adományozták ezeket a monostornak, amelynek az országos zavarok tömkelegében egyedül csak ők tudhatták hatásosan gondját viselni. A Kőszegiek kegyuraságának további bizonyítékai a későbbi adományok is, amelyek vonatkozásaikat tekintve, csak kegyúri adományokként foghatók fel. * * * A borsmonostori apátság adományai közül a sopronvármegyei dézsmák huszadára vonatkozó királyi adomány volt egyike a legjelentősebbeknek. Ezt elég későn, 1270-ben, V. István királtyól kapta meg az apátság, aki november 5-én kelt oklevelében egész Sopron megye területéről a monostornak adta a gabona és bordézsmák huszadát és erről ünnepélyes privilégium levél kiadását is megígérte.

1 Ezt az ünnepélyes formában kiállított kiváltságlevelet november 20-án adták ki

2 és az előzetes adománylevél intézkedéseitől csupán annyiban tért el, hogy annak pontos meghatározása — tam in blado quam in vino — helyébe a kevésbbé pontos in frugibus et in aliis kifejezést tette.

3 A sopronvármegyei tizedet a győri püspök, akinek egyházmegyéjéhez a vármegye tartozott, szedette. Ezért tehát szükséges volt, hogy a király a győri egyházi hatóságokat is értesítse. Ez 1270 1 Wenzel, III. 233. 1. 8 Szentpétery i. m, 101. I. 2 Fejér, V. 1. 40. 1.