Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

II. Endre adományozott és az országrészén kívül lakó híveit a szűzmáriahegyi monostor tiszteletére és gyámolítására buzdította, alattvalóinak pedig megtiltotta, hogy ezt az egyházat bármiképpen is megkárosítsák.

1 Ezek az intézkedések, amelyekről valószínűleg Bors ispánnak is tudomása volt, Bors kegyúri jogait és önérzetét nagymértékben sértették és ennek tulajdonítható, hogy 1225-ben Bors egyedül, az apja által alapított monostor szerzetesei nélkül, királyi rokonához fordult a maga igazának védelmére.

2 Bors comes vallásos lelkületének legfényesebb bizonyítéka az, hogy a sok kölcsönös zaklatás ellenére is szeretettel emlékezett meg a családi monostorról. Bors comesnek az ügyek rendezése már csak azért is fontos volt, mert — amint az oklevélből kitűnik — Micskén lakott. A monostor sopronmegyei birtokainak első összefüggő tömbjét maga a monostor helye az Altus Mons, a Magas-hegy, vagyis a régi Babaduri, Mainhart (Kedhely) és Laztay (ma Alsólászló) alkották. Ez volt az a birtok, amelyet Dénes comestől Florentinus comes és tőle Domonkos bán vásárolt. A birtok határának leírása — amely jellemző a XIII. század eleji viszonyokra és amelyet ezért itt közlünk — a Repce vizénél, a zsidányi határ mellett vette kezdetét, ahonnan a hegyoldalnak tartva, érintette azt a határjelet, amelyik a «Hurduc» nevű részén feküdt. A hegyről lejőve a zsidányi út melletti határjelhez, onnan pedig a Gatal faluba vezető út melletti határjelig ment. Innen visszatérve a zsidányi út melletti két határjelig, ahol Zsidány és Gatal határai érintkeztek, majd az út mentén több határjelet érintve egy hármas határjelig tartott. A harmadik határjeltől délnek fordulva a két almafa között fekvő régi utat átszelve egy Rekettyesnek nevezett helyre ért, ahonnan egy vízmosásos völgyben lévő fűzfákat érintve, egyenesen a Gyöngyös (Gyngus)-patak melletti Márton-féle malomhoz jutott. A malomtól a Gyöngyös futását követve a Lybnic-patak torkolatáig, onnan pedig a Lybnic futását egész annak a fejéig, a Pylgrimből, a mai Pörgölényből jövő nagy útig tartott. Ennek az útnak a mentén kelet felé tartva több határjel érintésével egy völgy fejéhez ért a határvonal. Ez a völgy a Sattelbach-patak völgye volt, 1 Fejér, III. 2. 356. l — Nagy: I. 18. 2

Fejér, III. 2. 59. 1. - Nagy: I. 9. - Kovács i. m. 224. 1. Sopron vármegye története. 29 449