Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ahol a patak folyását követve a Repcéig, majd pedig annak a futását követve a Merkel-féle malomig futott a határvonal. A Merkel-féle malomnál a határvonal átlépett a Repce balpartjára és a Szent Ágota tiszteletére emelt templom mögött a Sopronba vezető úthoz, onnét pedig több határjel elhagyása után hármas határjelhez ért, amelyek Konrádnak és testvéreinek Kis- és Nagy-Pulya nevű birtokait választották el az apátságétól. Innen kelet felé fordulva arra az útra, amely két részre osztotta Kis- és Nagy-Micske (Myxa minoris et maioris) földjeit. Ezután dél felé több határjelt követve egy szedres, fűzfás részhez ért, ahonnan az Engödbe vezető út melletti három határjelt érintve átszelte az utat és kelet felé az út melletti réten elhelyezett határjelig tartott. Innét délnek fordulva átszelte a Repce közelében lévő rétet a Nadalthou (Nádastó vagy inkább Nadálytó) mellett, majd ezt a mocsarat kissé elhagyva, visszatért ahhoz a helyhez, ahonnan kiindult. Ez volt a régi Babaduri, Meinhart és Laztay határa, amelyen belül senkinek sem volt saját földje, hanem csak a borsmonostori egyháznak és azoknak, akik ennek az egyháznak szolgálónépei voltak. Egyedüli kivételképpen a laztay cseberadót említik, amelyet Bors comes, amíg élt, a maga számára tartott fenn, de amelyet halála után, akár lesz fia, akár nem, szintén az egyházra száll. Ezen a birtoktesten kívül még két egymás mellett fekvő, Mikcsa (Mixa, Myhsa), azaz Micske és Peresznye (Prezena, Perezna) nevű birtokot kapott a szűzmáriahegyi egyház. Ezeknek a határát szintén leírták. A határvonal keleten a Repce fölött, a locsmándi föld mellett kezdődött és a hegynek föl, a szőlőkön keresztül egy völgybe, majd több határjel érintésével dél felé, egy hegy csúcsára ért. Itt keletnek fordult és egészen egy határjelként szolgáló nagy tölgyfáig tartott, majd átszelve a hegy hátát ahhoz a négyes határjelhez érkezett, amely Micske, Locsmánd, Vis és Peresznye községek határait választotta el. Azután futását délnek véve, több határjel érintése után ahhoz az úthoz ért, ahol három birtoknak a határa érintkezett. Innen azután dél felé kanyarodva a soproni várjobbágyok, Aszlop, Tiván és mások földjeinek több határjelét érintette, majd pedig több más határjel érintésével a Zsidány határának kezdetét jelző első határjelig tartott. Innen egy almafának vette az irányát — inde currit ad almafa, írja az oklevél —, ahonnét az engődi határhoz ért. Innen északnak fordulva egy vízmosásos völgybe ereszkedett le és nyugatnak tartva,