Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ekkor, IV. Béla újraadományozásának kedvezőbb felhasználása céljából hamisították meg. Az eredetileg adományozott 200 zuanus só felét, 100 zuanust kellett volna 1236-ban megkapniuk. Ehelyett a hamis adatok igazolásaként való felhasználásával 1000 zuanusnak a felét, 500 zuanust kaptak, tehát ötször annyit, amennyit kapniuk kellett volna. Ezzel a nagy sótöbblettel kárpótolva is lehettek Zsidány elveszett feléért, sőt a könnyen értékesíthető sóval talán még jobban is jártak.

1 II. Endre király 1225. évi oklevelét, amely hiteles formában tartalmazza a borsmonostori cisztercita apátság addig nyert birtokainak és kiváltságainak a felsorolását, Bors comes személyes kérésére állították ki. Bors ispán eljárásának az lehet a magyarázata, hogy az apátság túlzó igényeivel szemben saját kegyúri jövedelmeit is biztosítani akarta. Az apátság ugyanis — láttuk az előzők során — különösen Bors comesnek az apátsági falvakban való megszállása ellen tiltakozott. A descensus (beszállás) fogalma a középkorban nemcsak egyszerű ottartózkodást, hanem sokszor az illető falunak a felélését is jelentette. A középkori, tekintélyére is adó nagybirtokos nagy kíséretével, kisebb és nagyobb familiárisaival, szolgáival utazott, saját birtokain a sok ember ellátásáért természetesen nem fizetett, ismerősök birtokain szintén vendégeskedett, úgyhogy a földműves jobbágy lakosságnak egy-egy, hosszabb megszállás időtartama alatt minden megtakarított készletét fölélték. Érthető tehát a borsmonostori szerzetesek ellenszenve az adományul nyert birtokaikon vendégeskedő Borssal szemben. Érthető azonban Bors comes felfogása is, mert hiszen ő saját atyjának szerzett birtokain tartózkodott és úgy vélhette, hogy igazában nem ő a vendég, hanem az atyja jóvoltából német földről, Heiligenkreutzből betelepített ciszterciták és neki legalább is annyi joga van a monostorban lakni, mint azoknak. A borsmonostori szerzetesek saját kegyuruk megszállása és az ő kezeihez befolyó kegyúri jövedelmek aránya ellen az egyházi és világi fórumok előtt minden lehetőt elkövettek. A már ismertetett okleveleken kívül 1224-ben Béla ifjabb királyt is egy pártfogó irat kiállítására kérték, amit meg is kaptak. Béla megerősítette a szerzeteseket birtokaikban és minden kiváltságukban, amelyeket atyja, 1 Sopronban rendszeres sópiac volt. V. ö. Veszelka i. m. 21—22. lk.