Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

II. Endre király 1225-ben kelt nagy kiváltságlevele, amelyben a Domonkos bán által Szűz Mária tiszteletére alapított cisztercita monostor addigi kiváltságait és adományait írásba foglalta. Ez az oklevél csak kétszáz zuanus sóról tud. Szentpétery Imre megállapításai szerint az 1224. évi oklevélben is eredetileg kétszáz zuanus (ducentos zuanos) só állott, de ezt kivakarták és a ducentos szó helyébe, amely valószínűleg számjeggyel (CC-os) volt írva, a mille szót írtak

1 Ha már most az 1225. évi nagy oklevél hiteles, akkor egyenesen megcáfolja az 1224. évi oklevelet, mert hihetetlen, hogy benne, mint hamisítványban kisebb mennyiségű só szerepeljen. Kétségtelen tehát, hogy a borsmonostori cisztercitáknak nagy érdekeik fűződtek ahhoz, hogy 200 zuanus helyett 1000 zuanus sót kapjanak.

2 Szentpétery Imre ennek az időpontját is tisztázta. Az ezer zuanus sóra vonatkozó kitétel 1233-ban szerepel ismét,

3 valamint két 1230 táján kelt keltezetlen, hamisított oklevélben.

4 Az 1233 október 1-én kelt oklevél, amely II. Endre királynak Jakab pápai követtel történt sóadománylevelekkel egyidőből származik és amelyben a király megújította az 1000 zuanus sóra vonatkozó adományát, szintén hamisítvány. Van azonban IV. Béla királynak egy 1236-ból származó hiteles oklevele, amelyben a király a pápa felszólításának engedve visszaadja a szűzmáriahegyi monostornak a visszavett Zsidány föld felét és az évi ötszáz zuanus sót, amelyekre nézve közte és a nevezett egyház között az örökadományok visszaszedésekor viszály támadt.

5 Ezt az oklevelet csak egy meglehetősen hibás szövegű másolatból ismerjük. Az oklevélben szereplő 500 zuanus só az előbb visszavont összegnek, az 1000 zuanusnak éppen úgy a fele, mint ahogy előzőleg Zsidány is teljes egészében a monostorhoz tartozott. Azok az oklevelek azonban, amelyekkel az apátság az ezer zuanus só egykori adományozását igazolták, mind hamisítványok, illetve az eredeti oklevelekben szereplő számadatoknak a meghamisításait tartalmazzák. Nyilvánvaló tehát, hogy a borsmonostori ciszterciták a régi oklevelek adatait 1 Szentpétery i. m. 31. 1. 2 Szentpétery i. m. 28—29. lk. 3 Fejér, III. 2. 357. 1. 4 Fejér, III. 2. 189. 1. - Kovács i. m. 239. 1. 6 Fejér, IV. 1. 57. 1.