Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

lekben németül vannak felsorolva. Ennek az a magyarázata, hogy a borsmonostori ciszterciták németek voltak, akik az adományul nyert birtokaikat vagy a saját anyanyelvükön nevezték el, vagy az ittlakó gyér, általuk betelepített német lakosság elnevezéseit vették át, bár a vidék lakosságának többsége még mindig magyar, besenyő és elmagyarosodott pannonszláv volt. Az apátság maga is egyre több német, erdőirtásban jártas telepest hozhatott grangriáira és így lassan, a még ingadozó birtokelnevezések is állandóvá váltak. Ez az ingadozó névhasználat magyarázza meg azt, hogy sem Mülberg (Mulberch), sem Miscendorf, sem Gnasental nevét nem ismerjük más oklevelekből és így térbeli elhelyezkedésüket nem tudjuk. Sattelbach ma is a László falu határában lévő pataknak a neve, Baransdorf a középkori Baronnal, Dagendorf pedig a Sopron melletti Dággal azonos. Itt jegyezzük meg, hogy a pápai oklevelekben kétségtelenül csak azoknak a birtokoknak a nevei vannak felemlítve, amelyekben az apátságot zaklatták, tehát hovatartozandóságukat az egykorúak is vitatták.

1 A borsmonostori cisztercita apátság birtokait későbbi kisebbnagyobb adományok is gyarapították. Ezeknek a sorát Ivánnak, II. Endre király és Berthold kalocsai érsek vitézének végrendeletében lelki üdvösségére tett adománya nyitja meg. Iván — Nagy Imre meghatározása szerint — 1208 és 1218 között írt, keltezetlen oklevelében, Locsmándon három egész allodiumot, azaz hűbérbirtokot adott, amely egyikét Weygman, másikát Heberweyn és Wergant, harmadikát pedig Hyrsman és Hypesner bírta. Adott továbbá még egy szőlőt és három lovat is Domonkos bán Szűz Mária-hegyén épült monostorának, hogy ott azokat vele együtt temessék el és hogy lelke üdvéért aiamizsnálkodhassanak.

2 Miklós soproni ispán 1223-ban kelt oklevelében bizonyította, hogy István a Szűz Mária-hegyi monostor apátja a király ítélete következtében bizonyos Baicatól és fiától megkapta a Kerek-rét nevű rétet, amelybe Vid poroszló iktatta be a cisztercitákat. A beiktatásnál 1 Szentpétery i. m. 25.1. 8 Nagy, I. 6.1. —Fránek. Dömötör i. m. 30.1. az első, aki úgy értelmezi az oklevél szövegét, hogy a három lovat — ősi pogány szokás szerint — gazdájukkal együtt temessék el. Lehet, hogy ez tévedés, de az oklevél szöveg világosan ezt állítja. Kovács és Szentpétery ezzel a problémával nem foglalkoztak.