Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
is. 1 1206 február 13-án kelt levelében III. Ince pápa felszólította az esztergomi érseket, a győri püspököt és a székesfehérvári prépostot, hogy a szűzmáriahegyi monostornak adassák vissza a monostor alapítójától nyert és Anianus, valamint fiai és némely más győregyházmegyeiek által elvett birtokokat és javakat. Eljárásuknak pedig az egyházi cenzúra útján szerezzenek érvényt. 2 Ugyancsak 1206 február 13-án III. Ince pápa egy másik levelében ismét felszólította a fenti magyar egyházi méltóságokat, hogy az Ukacsi P.-t (Pált vagy Pétert) és bizonyos curmzue-ieket a Szűz Mária-hegyi monostor szerzeteseinek bántalmazása és javaiknak elrablása miatt az elégtételadásig egyházi átok alá vessék. 3 1207 február 26-án III. Ince a monostor apátját és szerzeteseit személyükre, házukra, javaikra, különösen pedig a Domonkos bán által egykor nekik adott Satelbach, Mülberg (Mulberch), Miscendorf, Gnasental, Baranstorf és Dagendorff nevű birtokokra nézve pártfogása alá veszi és a dézsma alól való mentességüket megállapítja. 4 A tizedfizetés alóli mentesség erős kihangsúlyozását tartalmazza az 1207 március 6-án kiállított pápai oklevél, amelyben III. Ince pápa megparancsolta az esztergomi érseknek és az érseksége alá tartozó egyházaknak, hogy a Szűz Mária magas hegyén lévő monostor földjeiről dézsmát semmiféle terménytől szedni ne engedjenek, mivel a kolostor pápai kiváltságokkal van fölmentve a tizedfizetés alól. Az esetleg mégis tizedet szedni merészkedő egyháziakat hivataluktól való felfüggesztéssel, a világiakat pedig, a pápa rendelete értelmében, egyházi átokkal kellett sújtani. 5 Ezt, amint az ukacsi Pál és társai esetében láttuk, már előzőleg is gyakorlatba vették a pápai megbízottak. Ezek a pápai oklevelek azt bizonyítják, hogy a borsmonostori cisztercitákat Domonkos bán adományozása után tíz-tizenöt esztendő múlva már idegenek — talán várnépek, talán ősi birtokosok — zavarták meg a birtokok nyugodt használatában. Föltűnik azonban egy másik dolog is és ez az, hogy a többi, egykori okleveleinkben magyar néven szereplő sopronmegyei helységek nevei a pápai okleve1 Fejér, VII. 5. 158. 1. - Szentpétery i. m. 23. ,111 — 112. Ik. 2 Knauz, Mon. eccl. Strig. I. 182.1. -Fejér, VII. 5. 171., III. 1. 36. lk. 3 Knauz, Mon. eccl. Strig. I. 182.1. -Fejér, VII. 5. 170., III. 1. 36.1. Ik. * Wenzel, I. 94. 1. 6 Wenzel I. 95. - Kovács, i. m. 221. 1.
