Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tehát a honfoglaló kabar eredetű Borsok-nemzetségének az az ága, amely az 1128. évi összeesküvésben nem vett részt és ezért ősi szállásbirtokait is megtarthatta. A nemzetség azután a szerzett birtokok révén, amelyek az ország különböző részeiben helyezkedtek el és amelyek vagy vétel, vagy királyi adomány útján kerültek az egyes nemzetségi tagok birtokába, ágakra bomlott. Ezek az ágak Karácsonyi szerint a soproni Borsmonostori-, a borsod-zempléni Panyitfi-, a valkómegyei Mikolay-, a sárosmegyei Gergelyföldi-, a borsodmegyei Nyéki-, Csabai-, továbbá a Pál-, a Jaroszló- és a Kazai-ágak.

1 Ezeken kívül még számos kisebb töredéke is volt a nemzetségnek, amelyeket azonban határozottan nem tudunk egyik ág kötelékébe se besorozni. A számos ág közül minket csak a Borsmonostori- és amennyiben soproni birtokai is voltak, a Panyitfi-ág érdekel. A Miskolc-nemzetség Sopron vármegyébe szakadt ágát méltán nevezte el Karácsonyi János Borsmonostori-ágnak, mert egész története a későbbi századok során át Borsmonostorának hívott kedhelyi cisztercita apátság körül játszódott le. A nemzetségi ág tagjainak életéről az ezzel a monostorral kapcsolatos birtokkérdések és adományok révén szerezhetünk tudomást. Az egész soproni ág története különben csak két nemzedék életét öleli föl, Domonkos bánét és gyermekeiét. Domonkos bán valami réven a királyi család rokona volt. Lehetséges, hogy ez a rokonság még a régi, 1129. év előtti kapcsolatokra való kölcsönös visszaemlékezéseken alapult, hiszen az Árpádház az egyes törzsek törzsfői nemzetségeivel már annakidején, a honfoglalás első századában, rokonságba keveredett. Ez a családi politika részben a törzsfők egyenrangúságában, részben a fejedelmi és királyi hatalom megszilárdítására való törekvésekben leli magyarázatát. A Vérbulcsú-nemzetség mellett, tehát a Miskolc-nemzetség volt az a soproni birtokos család, amely az Árpádokkal vérségi kapcsolatban állott. Ennek a rokoni kapcsolatnak és előkelő származásnak következtében a Miskolc-nemzetség királyhű tagjai 1129 után is a királyi udvar fényében sütkéreztek és nemcsak a törzsbirtokaikhoz közel fekvő borsodi, hanem távolabb fekvő egyéb részek ispáni tisztét is viselték. Ilyen hivatal viselés révén kerülhetett Domonkos bán 1 Karácsonyi : Magyar nemzetségek, II. 364— 374. lk.