Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

zetség ó-szláv eredetű volna.

1 Ennek az igazolására, mivel a nemzetség Sopron vármegye történetében is jelentős szerepet vitt, lássuk a következőket. Tudjuk, hogy az Etelközből nyugat felé menekülő magyarság a kazár birodalomból kiszakadt kabarokat is magával ragadta, amely eredetileg töröknyelvű néptöredék nyolcadik törzsként csatlakozott a hét magyar törzshöz. A honfoglaláskor a kabarok zöme a Tisza északi mellékfolyóinak völgyét szállta meg, egészen a sárosi és tornai hegyekig. így lett azután birtokos a mai Borsod vármegyében, a Sajó folyó, a Borsod vára nevét őrző község és a Diósgyőr közötti területen, amely Miskolc várost is magába foglalta, a kabarok egyik vezető nemzetsége, a Bors-nem. A honfoglaló Borsok szállásföldjüket egészen 1129-ig a maga egészében bírhatták. A Képes Krónika és a Turóczi-féle krónika adatai szerint ugyanis 1128-ban II. István királyunk betegen feküdt Egerben és felépüléséhez alig volt remény. Az uralkodásával elégedetlen összeesküvők látva a király állapotát, Bors comest és társát, Ivánt királlyá választották. II. István azonban váratlanul felgyógyult, Ivánt lefejeztette, rokonát, Bors ispánt pedig Görögországba száműzte és kimondotta, hogy ivadékaiból senki se léphessen többé a királyi udvar szolgálatába. így a pártütő Bors javai is a koronára szálltak. A Képes Krónika szerint azonban az összeesküvés következményeképpen nem az egész nemzetséget száműzték a királyi udvarból, hanem csak Bors comes ivadékait, ami azzal magyarázható, hogy nem az egész Bors-nemzetség vett részt a pártütésben. Ezért az ősi szállásföldből csak a mai Diósgyőr környéke került a király kezébe. A szállásbirtokoknak a Tapolca vizétől a Sajó vizéig terjedő része azonban továbbra is megmaradt az ősi nemzetségi birtokosok kezén, akik új nemzetség-nevet vettek föl és a XIII. században már a borsodi ispánságot is többször viselték, tehát a királyi udvar kegyét és bizalmát ismét és továbbra is élvezték. A Borsok régi nemzetségi szállásföldjeinek egy részén továbbra is ősi birtokosként szereplő Miskolc-nemzetségbeliek voltak ezek a királyhű leszármazottak, akiknek nemzetségi monostora a Miskolctól dél felé eső tapolcai hévvizek mellett épült fel.

2 A Miskolc-nemzetség, 1 Karácsonyi János: Magyar nemzetségek, II. 364. 1. 2 Fertály Lajosné : Miskolc az Árpádok korában. Miskolc, 1928. 17^-18. lk. Sopron vármegye története. 27 417