Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A kereskedelem létezésének legfőbb bizonyítéka a vámszedés. Szent István valószínűleg már szintén szedett vámot, ennek a vámnak a közgazdasági jelentősége azonban igen csekély lehetett. A XI. századból kereskedelemre vonatkozó adat alig maradt fenn. Szent László második törvénykönyvében az üzérkedőket kétszeres vámmal sújtotta és elrendelte, hogy azok, akik a kereskedésből élnek, csak a szokott vámot fizetik.

1 Ebből már régebbi idők óta fennálló kereskedelmi vám létezésére lehet következtetni. Szent László azonban a kereskedelemmel hivatásszerűen foglalkozók helyzetét nemcsak védeni igyekezett, hanem az idegenekkel szemben is iparkodott azt előbbre segíteni. Ugyancsak a második törvénykönyv mondja ki, hogy tilos a vásárokon kívüli kereskedés és hogy a vásáron alkut az ott jelenlévő vámos előtt kell kötni.

2 Ez szükségessé tette egyrészt azt, hogy a termelő maga vigye a vásárra a terményét, másrészt pedig azt, hogy az eladott áruk után vámot feltétlenül fizessenek. Szent László első törvénykönyvének azt a rendelkezését, hogy «ha valaki vasárnap vásárt üt, bontsák le sátrát»,

3 arra magyarázták, hogy ez a külkereskedelmet teszi valószínűvé, mert ezekben a sátrakban külföldi posztót és más hasonló cikkeket is árultak.

4 Sokkal biztosabb és több valószínűséggel Sopron vármegyére is vonatkozó adatokat találunk Szent László második törvénykönyvének a külkereskedelem szabályozásáról szóló rendelkezéseiben. E szerint az ország végein ló és marhavásárt csupán csak a saját használat szükségleteinek kielégítésére elegendő mértékben volt szabad tartani.

5 Amennyiben pedig a comes confiniorumok, a határőrispánok megengedték volna, hogy királyi engedélynélkül a határon bárki is lovat áthajtson, úgy a szabálytalanul eljáró ispánt megfosztották tisztségétől. A gyepükhöz érkező idegen, lovat és szarvasmarhát vásárolni óhajtó kereskedőt a comes confinii köteles volt emberével a király elé vezettetni. Ha a király megadta a vásárláshoz és a kivitelhez az engedélyt, akkor az idegen kereskedő a pristaldus kíséretében zavartalanul vitte a határra és hajtotta azon keresztül a vásárolt jószágot.

6 A Németország felé irányuló lókivitel korlá1 Szent László II. tk. 15. §. 3 Szent László II. tk. 7. §. 3 Szent László I. tk. 16. §. 4

Sólyom Jenő: A magyar vámügy fejlődése 1519-ig. Budapest, 1935. 15.1. 5 Szent László II. tk. 15. §. 6 Szent László II. tk. 18. §.