Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tozásának kétségtelenül katonai és politikai háttere is, de úgy Szent László, mint utóbb Kálmán király kiviteli tilalmának magyarázatát az ország lóállományának kis voltában kell keresnünk. Kálmán király ugyanis még szigorúbban ellenőrizte a gyepükön keresztül kimenő kereskedelmet. Első törvénykönyvének egyik intézkedésében kimondta, hogy Magyarországon lakó ember ne merjen a végeken külföldi eladás céljából lóval kereskedni.

1 Kálmán király korában a határőrvármegyék intézménye már teljesen kialakult szervezet volt, aminek az volt a következménye, hogy az ispánok őreikkel és tisztjeikkel szigorúan ellenőrizték a gyepüelvi vásárokat. Azok a kereskedők, akik az országból áruval akartak kimenni, a kijáróhelyeket őrző királyi vámszedőktől, valamint az ispán vámosaitól a lefizetett vámról olyan jegyet, vagyis vámnyugtát voltak kötelesek kérni, amelyek egyik oldalára a király vámszedője, a másik oldalára pedig az ispán vámszedője ütötte rá a pecsétjét, illetve bélyegét.

2 A kereskedők ezek szerint a határon kétféle vámot fizettek, úgy mint a királyi vámszedő által szedett külkereskedelmi és az ispán vámszedője által kirótt belső vámot. Az országkapuknál Kálmán király idejében tehát már olyan vámhelyek vannak, ahol bizonyos, kifelé irányuló csempészetet akart a király megakadályozni, illetve a kiviteli tilalmak szigorú megtartását ellenőrizni. Ha valaki a királyi és az ispáni vámszedő pecsétje nélkül kísérelte meg az ország elhagyását, azt a törvény egy pénz (pensa)-nyi büntetéssel sújtotta. Nem lehetetlen azonban az sem, hogy Kálmán király ezen intézkedéseivel a Szent László korában életbeléptetett és kizárólag védekező jellegű lókiviteli tilalmat erősítette meg. Állambiztonsági szempontból viszont a gyanús elemek ellenőrzés nélküli kiszökését igyekezett ezzel megakadályozni. A Szent László-féle intézkedés, hogy az idegen kereskedőt az ispán, illetve a király embere kísérte az országban való utaztában, a külföldi kereskedő személy- és vagyonbiztonságát is célozta. A külföldi kereskedő ezért a védelemért bizonyos ajándékokkal kedveskedett, vagy bizonyos összeget fizetett, ami a királyi kincstár jövedelmét gyarapította. Ez a fizetés tulajdonképpen vámadás volt és a 1 Kálmán I. tk. 76. §. 2 Kálmán I. tk. 82. §.