Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ban zajlott le. A magyarok ellenállás nélkül vonultak vissza és Ottokár csakhamar ura volt a Vágig terjedő vidéknek, megszállta Óvárt és Győrt és Pannonhalmáig nyomult, ahol az első csatározások történtek. A két ellenfél Győr alatt szemben állott egymással, döntő ütközetre azonban nem került sor. Ottokár ugyanis felhagyott azzal a szándékával, hogy szerencsét próbálva, még beljebb nyomuljon az országba. Ellenben seregeivel felkerekedve nyugatnak fordult és a Fertő felé haladva, feldúlta a rábaközi gyepük kisebb erődítményeit, várait — közöttük valószínűleg Kapuvárt is — és pusztítva, dúlva nyomult Sopron felé. Kőszegi Henrik bán saját fiát, Ivánt, a soproni ispánt küldte Ottokár nyomába, hogy esetleg a cseh-osztrák seregek elé kerüljön hadával. Kőszegi Iván és vele Héder fia János, a Héder nemzetség többi tagjai, Péc Benedek és más urak csapatai folytonosan csipkedték II. Ottokár seregét és azt körülfogva, nem engedték, hogy kisebb dúló csapatai szerteszét kalandozva pusztítsanak. Amint a sereg a Fertő-tó déli részén vonult, egyes csapatait — amint az egykorúak írták «nagy sokasagot» — Peresztegnél és Lózsnál megtámadták és megverték a magyarok. Az olmüci püspök hadnagyát Péc Benedek elfogta és az a csapat, amely elkalandozva a főseregtől, Kabold ostromát akarta megkísérelni, szintén vereséget szenvedett. Maga a fősereg eközben Ottokár vezérlete alatt Sopront kezdte tizennégy faltörő géppel ostromolni. A város lakói, — akik között ekkor kezdenek erősödni a németek, de akikhez már IV. Béla a szomszédos lövéri magyar vagy besenyő lövőket csatolta, ellenálltak. A beköltözött németek sorából kikerült Péter várnagy azonban áruló volt. A magyarokhoz hűséges István timárt két testvérével, Péterrel és Svercellel együtt megölette és rávette a polgárokat, hogy meghódolva, gyermekeik közül kezeseket adva, hűséget fogadjanak Ottokárnak. II. Ottokár örömmel fogadta a város hódolatát és megadományozta azzal a joggal, hogy mint az ausztriai polgárok, szabadon és békében járhassanak a cseh király birodalmában. Sopron alól Ottokár roppant zsákmányával felkerekedett, hogy hazamenjen. A Vulkánál Kőszegi Iván, aki valószínűleg a Szikraihágón átkelve került eléje, az esetleg otthon talált határőrökkel együtt, útját állta. A csehek azonban keresztül törtek a magyarok 23* 355