Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

gyér sorain. Szomorú eredménnyel végződött a soproni területekre nézve Ottokár hadjárata, mert nemcsak a Rábától—Sopronig pusztított, ölt és zsákmányolt a cseh sereg, hanem a soproni táborozás alatt és utána is. Dühüknek esett áldozatul Majád (Szentmargaréta), Pordány (valószínűleg mind a kettő, sőt talán a rábai is) és Fekete város. Október közepén már Ausztria földjén jártak Ottokár visszavonuló seregei, de az ország kapui, Pozsony, Sopron, Mosón és Óvár továbbra is a kezén maradtak. A pártviszályokba merült magyar udvar nem volt elég erős, hogy a hazát megvédje.

1 * # * A törzsökös magyar urak, akiket örökölt királyhűségük a királyné és a kis király táborába vitt, látván a Gutkeled—Kőszegipárt garázdálkodását és jogosulatlan hatalmi törekvéseit, maguk is szervezkedni kezdtek. A mozgalom élén a Csák-nemzetség kiváló tagjai, a néhai V. István törhetetlen hívei álltak. A névleges vezetést a tapintatos öreg Rátót Lóránt nádornak engedték át, de az igazi vezér a későbbi nádor és soproni ispán Csák Máté volt. Higgadt és nagyműveltségű férfi, aki később a kis király nevelését is kezébe vette. Két testvére közül a harcias és erőszakos Péter soproni ispán lett és méltó utóda és ellenfele volt a hatalmaskodó és féktelen Kőszegieknek és akit István öccse, bár ő sem volt szelíd ember, nyerseségben meg sem közelített. A negyedik Csák, a trencséni ággal távolabbról rokon érseki ágból, Ugrin lovászmester volt, akinek főleg az Alduna-mentén és a Dráván túl voltak birtokai. A dunántúli rokonságból Csák Domokos, az özvegy királyné udvarbírája, majd tárnokmestere lett, Mihály nevű testvére pedig ugyanekkor veszprémi ispán volt. Egyideig táborukba tartozott Monoszló Egyed és Gergely is, de ezek 1275-ben végleg visszavonultak a közélettől. A Csákokkal tartottak azonban úgyszólván az összes gyökeres magyar nemzetségek és a magyarságba beolvadt indigéna családok, akik a Gutkeledek és a Héder nemzetségbeli Kőszegiek szerepébén a «németek» garázdálkodását látták. De hozzájuk szítottak a horvát Subichok és Blagayak, sőt a királyné is kunjaival együtt. A fenti bouler i. m. II. 112-113. lk. - Hóman i. m. II. 213. 1.