Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
hatalmaskodási esetben hozott ítéletet, választott bírótársaival. 1 Hatásköre tehát a Sopron vár közvetlen környezetén messze túl kiterjedhetett. A soproni királyi határőrmegye ispáni tisztségfokozódó munkamegosztásával szemben a locsmándi ispáni tisztség egyre lokálisabb jelentőségűvé vált. A locsmándi ispánok nem kerültek fel a királyi udvarba, hanem gondjaikra bízott megyéjükben tartózkodtak. A locsmándi ispánság már a királyi megyék virágzása korában is védelmi közösségben állott a sopronival és így magyarázható, hogy a locsmándi ispán, a soproni ispán távollétében, a soproni vár szorosabb értelemben vett területén is működött és mintegy a curialis comese, azaz alispánja volt a soproni ispánnak. Ilyen, locsmándi ispánkodása révén, a soproni ispán távollétében működő locsmándi ispánnak tarthatjuk az 1223-ban Röjtökörön beiktatott Poknembeli Móric ispánt. A locsmándi és a rábaközi ispánok szereplését a XIII. század folyamán nem tudjuk minden kétséget felülállóan megvilágítani. Adataink nagyon gyérek, de kétségtelen, hogy a kialakult soproni nemesi vármegye tisztségei bizonyos mértékben az ő XIII. századi szereplésükön alapulnak. Kétségtelen továbbá az is, hogy a XII. század folyamán a szinte állandó tartózkodásra királyi udvarba került comes confiniorumok helyi vonatkozású védelmi intézkedéseinek ellátására már a XI11. század elején kifejlődött formájában virágzott a soproni várnagyi tisztség, amely jelentőség és hatáskör szempontjából magasan felülállt a comes confiniorum egykori megyében időzése alatti várnagyságnak. Ennek következtében az eredetileg a várnagy alá tartozó várjobbágyok, várszolgák, udvarnokok és iparosok az egymás között felmerülő peres ügyeik elintézésére — mivel a távollevő ispánhoz vagy katonai dolgokkal elfoglalt helyetteséhez nem mindig fordulhattak — saját soraikból állandó bírákat választottak. Ilyen, a soproni várnépek sorából választott bíró volt az 1230 táján említett Péter. A várnagy katonai főhatóságból következett, hogy a várnépek a saját ügyeikben egyre szabadabban járnak el. Ennek bizonysága az az egyesség, amely 1250-ben jött létre a soproni vár civisei és a János-lovagok között 2 . Ebben az egyességben, bár 1 Fejér, VII. 5. 227. 1. 2 Fejér, IV. 2. 62. 1.
