Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

ban, a magukkal hozott kevésszámú szolgán kívül, kezdetben csak az itt talált és a nekik meghódolt szláv és egyéb elemeket foghatták földművelésre és terményadózásra. Ilyen szláv elemek azonban nagyobb számban csak egyes vidékeken éltek. így a Rábától nyugatra eső területen kívül még a Nyitra- és a Vág-folyók vidékén, a Balaton déli és nyugati partjain és a Tisza és a Maros mentén. Az ország többi részében azonban csak elszórt szláv telepeket találtak a honfoglalók. A magyarság megélhetését azonban biztosította az, hogy a X. század első felében nyugatról igen sok foglyot hurcoltak hazánkba. A kalandozók a nagy tömegben veszedelmessé válható férfiakat rendszerint leölték vagy eladták és főként csak a nőket és a gyermekifjakat hozták magukkal, mégis a fogolyként Magyarországba került német, olasz, cseh, morva és egyéb szolgák száma igen tekintélyes volt. A nyugati hadjáratok megszűnte után kereskedelmi úton is szívesen gyarapították földművelő szolgáik számát és adataink vannak arról, hogy a csehek még a XI. század végén is magyar földre hozták eladni a rablóhadjáratok alkalmával szerzett morva foglyaikat. Ez a földet művelő, később erdőirtó, idegen eredetű szolganépség hasznos és urainak jövedelmező kultúrmunkát végzett és lassan a magyarokkal is megkedveltette a mezei gazdálkodást. Az augsburgi csata után tétlenségre kárhoztatott vitézek és ivadékaik túlnyomó része zsákmányolás helyett állatállományuk és földműves gazdaságuk fejlesztésével igyekezett — sokszor talán már a nemzetségi kereteken kívül is — vagyonát gyarapítani. Az egyes nemzetségi szállástelepek körül szolgáktól lakott falvacskák keletkeztek, de valószínű az is, hogy részben már meglévő szláv falvak közelébe települnek egyes nemzetségek és a helyhez kötött földműves elem az addig túlnyomóan pásztorkodó lakosság mellett egyre erősebben kezdett előtérbe nyomulni.

1 A magyarság gazdálkodási formái ekkor még a nemzetségi kereteket töltötték ki. Az egész földművelő, pásztor és halász-vadász szolganépség, a ménesek, a gulyák, a kondák és a nyájak, később maga a föld is és egyszóval minden, amit birtoknak és gazdaságnak neveznek, a nemzetségek közös tulajdona volt.

2 A magyarok új 1 Hóman i. m. I. 98. 1. 2 U. o. i. m. I. 325. I.