Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

magyarázata, hogy különbséget kell tennünk a királyi serviens és a király magánserviense között. Serviens és ezzel familiáris, minden rendű és rangú — foglalkozású és szabadságú — ember lehetett. A familiaritás ebben az esetben tehát csak annyit jelentett, hogy valaki egy bizonyos dominushoz — akár a királyhoz, akár egy egyházi úrhoz vagy világi nemesemberhez — tartozott és hogy vele személyes összeköttetésben állt. Az illető dominus különös kegye, a gratia speciális magához vont vagy magától eltaszított egyeseket, de ezáltal az illetőnek már meglévő jogállása semmit sem változott.

1 Szekfű Gyula mutatta ki először ezzel kapcsolatban, hogy a nobilis, a nemesember, nemesi előjogait akkor is megőrizte, ha valamely egyházi vagy világi dominus magánszolgálatába szegődött.

2 A civis ezentúl is civis maradt, miként a tárnok jogállása sem változott. Tehát a nobilis, a szabad nemesember is az maradt szabadságát tekintve, ami volt, bár egy úr famíliájának, magánkörnyezetének lett a tagja.

3 Igen jellemző errenézve III. István királynak az az oklevele, amelyben Farkas (Forcos) soproni várszolgát a várnépi kötelék alól felszabadította és neki a Kapuvár védelmében tanúsított érdemeiért Kecöl és Vica falvakban egy-egy malmot és rétet, Welen nevű faluban pedig egy rétet és két malmot adományozott.

4 Ismét Váczy Péter mutatott rá arra, hogy ettől a Farkastól a király, bár felszabadította, mégis fidelitást, hűséges szolgálatot, azaz az ő speciális esetében várvédelmet kívánt tőle, mégis ennek ellenére adományul nyert birtoka szabad-jogú volt.

5 Ez az utóbbi eset azonban azt is bizonyítja, hogy Farkas az adományozott birtokot nem hűbéres szolgálat fejében kapta, hanem jutalmul a haza védelmében tanúsított hűségeért. Ugyanekkor kikötött későbbi szolgáltatásai pedig tisztán a király és ő közte fennálló személyi kapcsolatokon, elsősorban az uralkodó iránt tanúsított hűségen, a fidelitáson alapultak. Ezeknél a sopronmegyei nemesítéseknél tehát, amelyek a leg1 Váczy Péter: A királyi serviensek. i. h. 287— 288. lk. 2

Szekfű Gyula: Serviensek és familiárisok. 35. 1. 3 Váczy Péter: A királyi serviensek i. h. 288. 1. 4 Nagy, I. 2-3. lk. 6 Váczy Péter : A szimbolikus államszemlélet. 80. 1. jegyzetben. 19* 291