Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A XI. század alkonyán, nyugaton, az európai népek fejlődésére nagy hatást gyakorló mozgalom vette kezdetét, amely a Szentföldet a mohamedán uralom alól felszabadítani akaró kereszteshadjáratokat eredményezte. A kereszteshadak lelkesedése ekkor még éppen oly kevéssé hatott a magyarra, mint a lengyelre, vagy csehre és egyenlőre csak néhány hullám érte az országot. A keresztesek egyrésze Magyarországon keresztül vonult a Szentföldre. Ez a fiatal, éppen akkor trónrakerülő Kálmán királyt (1095—1116) nehéz feladatok elé állította, mert százezrekre rúgó kereszteshadak átvonulása súlyos gazdasági és katonai terheket rótt az országra. II. Orbán pápa 1095 novemberében, a clermonti zsinaton szólította fegyverbe a kereszténységet és 1096 tavaszán már nagy seregek indultak Kis-Ázsia felé. Az első Sansavoir Valter vezetése alatt álló, mintegy 15.000 férfit, nőt és gyermeket számláló sereg 1096 május derekán érte el Magyarország nyugati határát. Kálmán szabad utat engedett nekik és nem is volt baj egész Zi monyig, ahol utócsapatuk és a magyar várőrség között kisebb csetepaté támadt. Valter csapatai még el sem hagyták az országot, Amiensi Remete Péter vezetésével mintegy 40.000 francia, lotharingiai, német, sváb, bajor jelent meg a soproni végeken és Sopron kapui előtt sátrait felütve, követei útján átvonulási engedélyt kért Kálmán királytól. Kálmán teljes megértéssel és minden gyanakvás nélkül bocsátotta be őket is az országkapukon és csak azt kötötte ki, hogy minden szükségletüket készpénzfizetés mellett, vásárlás útján szerezzék be. Az áthaladás azonban sok kárral járt és kellemetlen véget ért, mert a sereg meglátva Zimony falain az előcsapat póruljárt kalandorainak elriasztásul kiszögezett fegyvereit, megtámadta és elfoglalta a várat és csak a magyar sereg közeledtére vonult tovább. Ugyanekkor juthatott a Rábaköznek is a Pannonhalma és Táplány közelében garázdálkodó Gottschalk pap gyűjtötte svábokból és bajorokból, de ezek az ellenállást látva Mosont elkerülve csakhamar visszamenekültek nyugati hazájukba. A távozók helyett azonban július közepén egy 200.000 főre becsült új kereszteshad jelent meg a nyugati határon. Ezek egyrésze — talán harmincezer ember — Leiningen Emicho gróf vezetése alatt, átvonulási engedélyt kért Kálmán királytól. A sereg nagyrészét azonban nem az eszme iránti lelkesedés, hanem a kalandvágy hajtotta 18* 275