Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
azt mondta Salamonnak, hogy nagyböjt idején nem harcolhat. Seregével félreállt a pándorfalvi dombhátra és ott a bácsi hegyen — ahonnan a mosoni síkságot messze be lehet látni — helyezkedett el. Tettét azzal magyarázta meg, hogy közbe akar lépni, ha netalán a besenyők fölül találnának kerekedni. Salamon így Ernő nélkül ment neki a besenyőknek és azok — talán legnagyobb meglepetésére — «úgy elfutottak színe elől, mint a viasz elolvad a tűz előtt és közülük sokan elesvén, mások a Fertő mocsaraiba merülvén, Zoltánnal futva kevesen menekulének». A csata után Ernő őrgróf — mint, aki jólvégezte dolgát — kérte az előre kikötött összeget, amelyet segítségeért Ígértek. Salamon semmit sem adott, sőt megfenyegette, hogy följelenti a német királynak, hogy nem mert összetűzni a «hitvany» besenyőkkel. Ernőben felforrt a méreg, dühösen Salamonra akart rohanni, de azután meggondolta a dolgot. «Tartott a császártól és szomorúan hazafordult ovéihez.» 1 Pedig, ki tudja, talán mégis csak az ő készenlétben álló fegyvereseitől ijedtek meg azok a «hitvany» besenyők. Sopron megyéből ekkor minden valószínűség szerint a középső gyepüvonaltól nyugatra eső terület, sőt valószínűleg maga a középső gyepüvonal is Salamon fennhatósága alá tartozott és német hűbérré vált. A magyar király birtokában csak a Kis-Rába-menti gyepük maradtak. A helyzet azonban csakhamar kedvezően alakult és az elszakított részek egy-két éven belül visszakerültek. 1077-ben meghalt I. Géza, utóda Szent László (1077—1095) lett. Salamon országrésze csakhamar összezsugorodott. IV. Henrik, akinek Canossa-járása óta éppen elég baja volt otthon, 1078-ben még egy kísérletet tett Magyarország megtámadására, de azután többé ügyet sem vetett Salamon nagy bajára, aki Pozsonyba zárkózva, hiába várt sógora felmentő hadaira. Kibékült tehát Lászlóval, de újra ellentétbe jutott vele és csakhamar el is hagyta az országot. 2 A dunántúli nyugati végek életében most évtizedes béke áldást hozó korszaka következett, amit azonban csakhamar a kereszteshadjáratokkal kapcsolatos mozgolódások zavartak meg. 1 Pauler i. m. I. 128-129. lk. — Hóman i. m. I. 279.1. — Képes Krónika 59. fejezete. 2 Pauler i. m. 133-135., 147., 151-152. W.-Huberi. m. 1.209- 210. lk.— Hóman i. m. I. 283. 1.
