Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

rábaközi Szováton. Ezt a földet azonban utódja, Kozma püspök, elidegenítette, úgyhogy azt II. Endre 1224-ben Gergely püspök kérelmére visszaajándékozta a győri püspökségnek.

1 Valószínű, hogy a királyi megyék mindenkori ispánjának is volt ilyen, személyük eltartására rendelt birtokuk, amelyet az oklevelek «comitiva» kifejezéssel illetnek.

2 Ha tehát Ivánka locsmándi comes 1171-ben a Pesten időző királyhoz azzal a kéréssel fordult, hogy az 1156-ban a mindenkori locsmándi ispánok ellátására rendelt földet, amelyet tévedésből adományozott el királyi elődje, adja vissza, akkor ez a tény azt bizonyítja, hogy a locsmándi várispánságnak már 1156 előtt is fenn kellett állnia. Ebben az esetben pedig eredetét csak a határvédelmi rendszernek köszönheti. Albrecht és Gottfrid vitézek tehát 1156-ban a locsmándi várispánság földjeiből kaptak adománybirtokot. Az eladományozott falvakat az oklevél Sopron vármegyében lévőknek említi, de ez a körülmény érthető lesz, ha figyelembe vesszük az egész soproni védelmirendszer működését. A Kapuvárhoz tartozó Rábaköz is, bár külön ispánja is volt az ottlakó besenyőknek, szintén mindig, mint sopronmegyei terület szerepelt, hiszen a comes confiniorum, akinek védelmi fennhatósága alá tartozott Locsmánd és Kapuvár, Sopronban székelt.

3 A királyi várbirtokok eladományozása már a XI. század folyamán erős mértéket öltött. Már Kálmán király is panaszkodott emiatt. III. Béla szintén felülvizsgálta a királyi birtokok ügyét és ekkor, hogy zavar ne keletkezzék, a szabad udvarnokok számát is összeiratta. Ennek az volt az oka, hogy a királyi serviensek szabadságát a királyi várak különböző elemei maguk számára akarták kisajátítani, ami természetszerűleg a királyi várak szolgálattevőinek számát csökkentették.* így írták össze 1186-ban Locsmánd megye szolgáinak és udvarnokainak is a számát, amely összeírásból a locsmándi és a harácsonyi korunkra is fennmaradt. Locsmándon tizenhárom szabad udvarnok mansiót állapítottak meg, amely közül az elsőbe Tamás comes, 1 Wenzel: XI. 174. I. 2 Waldapfel: i. c. 8-10. Ik. 3 V. ö. Belitzky •' Nyugatmagyarország határőrnépei . .. i. m. 63— 64. lk. 4 V. ö. Pesty : Vár ispánságok. 313. 1.