Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Simonnak a fia tartozott.

1 Harácsonyban tizenkét szabad udvarnok mansio volt, akik sorából Pósát és Szeverént névszerint is felemlíti az oklevél.

2 Az 1186-ban kiadott oklevélben szereplő Simon fia, Tamás comest, locsmándi várispánnak kell tartanunk. Ez a körülmény magyarázza meg, hogy bár az összeírások csak a mansióta számát hozzák, az első mansiónál megjegyzik, hogy Tamás ispán is ennek a kebelébe tartozik. Ugyancsak a locsmándi megyei élet vezető egyéniségeinek kell tartanunk a Harácsonyban megemlített Pósát és Szeve rént is. A locsmándi várbirtokok összeírására kétségtelenül azért volt szükség, mert azok az eladományozások következtében meglehetősen fogyásnak indultak. A borsmonostori cisztercita apátság Domonkos bántól kapott birtokai is arra engednek következtetni, hogy azok eredetileg locsmándi várföldek voltak. Domonkos bán ugyanis az 1190 körül alapított monostornak azokat a birtokokat hagyta, amelyeket ő Florentinus comestől vásárolt. Ez a Florentinus comes viszont Dénes comestől vette azokat.

3 Egy Dénes nevű bácsmegyei ispán, aki tengermelléki bán is volt, szerepel is az 1171 — 1186-ig fennmaradt okleveleinkben, de hogy azonos volt-e ez azzal a Dénessel, akitől Florentinus comes — akinek a nevével az oklevelekben nem találkozunk — vette a birtokot, adatok hiányában nem állíthatjuk. Kétségtelen azonban, hogy Dénes ispán eladott birtoka nem nemzetségi földterület volt, hanem vagy adomány — és ez a valószínűbb —, vagy szintén vétel útján szerzett. A locsmándi vár földjei közé tartozott Korü, a mai Küllő is. Ezt egy 1245-ben kelt oklevél bizonyítja, amely Fülöp mester örököseinek és rokonainak földjén kívül a locsmándi várnépet is birtokosnak mondja a községben.

4 1255-ben a Vas és Sopron megyék határán feküdt Abláncról mondja egy oklevél, hogy egyik határa Csepregtől, a másik határa a locsmándi vár földjeitől választja el a falut.

5 Nagy 1 Wenzel: VI. 164. 1. 2 Hazai okmánytár, VI. 4.1. — Ez a két oklevél kétségtelenül ugyanazon időben elrendelt összeírásnak az eredménye és így egyik legrégibb regnicoláris conscriptiónkra engednek következtetni. 3 Nagy: I. 4. és 10. lk. 4 Házi : I. 1. 2.1. — Győri tört. és rég. füz. III. 325.1. Pesty : 314.1. 6 Hazai okmánytár, I. 30—31. lk.