Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

neve. Nyelvészetileg is — úgy hisszük — könnyebb a polgár szavunkat a bolgár szóból levezetni, mint a bürger>pürger>polgár alakulásból. Ez a népnév mint foglalkozást jelző szó a későbbi idők során mindazokra az iparűző, kereskedő és magasabb jellegű földműveléssel foglalkozó elemekre is átszállt, akik bizonyos kiváltságok birtokában egyhelyben, később pedig kerített helyeken, városokban laktak. Olyan épségben maradt kővárral rendelkező hely, mint Pest, kevés volt az országban. A bolgár elem azonban megtalálta a maga védelmét másutt is. Eleinte talán földvárak vagy talán hatalmas törzsfők és nemzetség szállásai voltak a kereskedő és iparos népesség támaszai. Voltak azonban egyes helyek, ahová nagy számmal települtek, így ma is az ő emléküket őrzik a Vereckén átvezető kereskedelmi út, tiszamenti szakaszán települt Tiszapolgár, a pestmegyei Pogárdipuszta, a fehérmegyei Polgárdi, a nógrádmegyei Bolgárom és talán nem egy Bogár (Bogár), Bogárd (Bógárd) helynevünk is ottlévő telepükről, nem pedig mindig személynévből származik. Az az esetleg beigazolható körülmény, hogy a magyar nyelvhasználat a bolgár jövevények telepeit Polgár = Bolgár, Polgárdi = Bolgárdi névvel jelölte, már maga is elegendő bizonyíték lenne a b>p hangváltozás igazolására. Vallásukra nézve leginkább mohamedán bolgárok szerte az országban előfordultak és valószínű, hogy főleg az ő soraikból kerültek ki a középkori magyarországi mohamedánok is. Városaink — már amennyiben a királyi várak iparűző, kereskedő falvait városnak lehet nevezni — bolgár népeleme a XIII. század elejére már nagyrészt elmagyarosodhatott, de a bolgárság felolvadását a XIII. század közepe táján egy beköltözött új népelem, a nyugati németség tette teljessé. Rogerius már nagy és dúsgazdag német városnak írja le Pestet. Lehet, hogy az itt lévő bolgár elem ekkor már nem vitt vezető szerepet és a város külső képe már német vonásokat mutatott, de lehet az is, hogy Rogerius túlzott. A bolgár nemzetiségű városlakó népeinkre a tatárjárás mérte az utolsó csapást. A régi elmagyarosodott bolgár>polgár helyére érkező új telepesek legnagyobb része már német volt, de a magyar nép továbbra is bolgárnak, azaz polgárnak nevezte a földművelő, a városlakó, kereskedő, iparűző népeket. Jellemző a polgár név származására még az is, hogy egyes magyar vidékeken még ma is a földművelő lakosságot illetik ezzel a szóval, a múltban pedig ez, mezővárosainkat nézve, általánosnak mondható.