Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A pásztorkodó magyarság kapcsolatai ezzel a városlakó földművelő bolgár eredetű elemmel valószínűvé teszik a polgár szónak ennek a népnévből való eredetét. A szó általános elterjedtségét a már régebbi, VIII., IX., X. századi kereskedelmi és egyéb kapcsolataink teszik érthetővé és természetes, hogy a magyarság a mai hazájában esetleg talált, vagy az ide betelepülő városlakó, iparűző, kereskedő elemeket — amelyek különben is az első századokban főleg a volgai bolgárság köréből kerültek ki — a magukkal hozott és a fogalmat fedő bolgár>polgár szóval jelölték. Láttuk tehát, hogy Tagányinak nemcsak az a feltevése, hogy Szent István német ispánokat alkalmazott, hanem az a tétele is, hogy a XI. században nálunk jelentős német lakosság volt, amely a királyi várak körül csoportosult volna, megdől. A tévedés mindenesetre onnan ered, hogy Szent István, Szent László és Kálmán intézményeiben mindenáron német utánzatokat véltek felfedezni és ezen az alapon a királyi megyék szervezetét is német keretekkel vélték ellátottaknak, amely keretekben a magyarság csak nyersanyag szerepét játszotta. Ezzel szemben a valóság az, hogy a királyi megyeszervezet és a királyi törvények kétségtelenül kapcsolatban állanak egyes nyugati, köztük német előzményekkel, de megvalósításukat, az élet formáiba való öntésüket, a régi, a törzsszervezeti alapokra visszavezethető ősi, magyar tényezőknek köszönhetik. A törvények betűsorát, mint kortörténeti jellemzőt igazul csak úgy lehet értelmezni, ha a való életet visszatükröző egyéb források — legyenek azok akár oklevelek, akár helyi- és személynevek — megbecsülhetetlen értékű adatait is figyelembe vesszük. # * * A mai Sopron vármegye területén fennállott egykori királyi várakhoz tartozó népeknek a zömét a várjobbágyok alkották. A várjobbágyok, mint ilyenek, tulajdonképpen a király magángazdaságának a népei, akik katonák, földművelők, iparosok és szolgáló népek voltak és egy-egy királyi vár, Sopron, Locsmánd és nyugodtan állíthatjuk, hogy a valószínűleg besenyő Kapu (Kapuvár) kötelékébe tartoztak. Ezek a várnépek voltak az ősei azoknak a XIII. századi várjobbágyoknak, akiknek a sorából a királyi serviensek oly nagy számmal emelkedtek ki és akik eredetükre nézve Sopron megyében magyarok és besenyők voltak.