Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

éppen ezek a volgai bolgárok voltak, akik, amint hazájukban a helyzet tarthatatlanná vált, a Kárpátok medencéjébe távolra szakadt ügyfeleik közé költöztek. Anonymus krónikája igen értékes feljegyzést őrzött meg számunkra Pest városáról, amelyről különben egyik archeológusunk Nagy Lajos kimutatta, hogy a magyar honfoglalás korában egykori római castruma még használható és talán lakott állapotban volt. Taksony vezér ugyanis a volgai bolgár települőknek engedte át a pesti várat. Ezeknek vezérei, Billa és Boksu, a magukkal hozott nép kétharmadát rendelték a vár szolgálatára. Hogy Anonymus nem tévedett bizonyítja, hogy ezek a törökös volgai bolgárok a már elszlávosodó és Pestnek nevet adó dunai bolgárok egy ittmaradt töredékére telepedhettek le. Tény az, hogy Pestnek még századok multával, 1218-ban is jelentékeny bolgár lakossága volt. Ezek a bolgár jövevények fejlett építkezési kultúrát is hoztak magukkal és ismerték, hogy a kereskedéssel foglalkozók számára milyen óriási előnyt jelent egy hirtelen támadást feltartani képes kővár, amelynek falai közé raktáraikat helyezhették. Éppen ezért kapóra jött nekik a még épségben fennálló pesti római castellum területe, amely a legalkalmasabb hely volt letelepedésük számára. A római épületeket természetesen bolgár ízlés szerint alakították át. A piaristatelki ásatások igazolták a pestiekkel azonos volgai eredetű dunai bolgárok újabban feltárt lakóházainak és erődéinek építésmódjával való egyezését. Krum és Omurtag kánok virágzó fővárosának, Puskának várában a tornyok szerkezete azonos a pesti belvárosi piaristatelki castellum volgai bolgároktól átalakított tornyainak szerkezetével. Ezek az adatok mind azt igazolják, hogy a X. század derekán a magyarság körében egy olyan népelem költözött, amelynek iparűző és kereskedő foglalkozása, kőfallal védett helyeken való lakása teljes mértékben fedik a polgár szójelentéstartamát. Ezek a római kővárakat kiigazító bolgárok voltak az első, tulajdonképpeni polgár elemek. Föltehető tehát talán az is, hogy a magyar polgár szó nem a német bürger szónak a magyar nyelvhasználat általi átalakított alakja, hanem eredetileg ennek a beköltözött, iparűző és kereskedő rokon népnek a 1 Nagy Lajos i. c. 16— 17. lk. — Anonymus 57. fejezete. — Fejér, Codex Dipk>maticus III. 264. 1. — Budapest történetének okleveles emlékei, I. 16. 1.