Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Tagányi és Karácsonyi fenti vitájának során tehát a német vagy a szláv elem vezető szerepe vált kérdésessé a királyi vármegyéink, illetve az ezek fennhatósága alá tartozó XI—XII. és részben XIII. századi városaink életében. Érdekes, hogy a két szembenálló tudós közül a magyarság esetleges szerepét még leginkább a polgár réteg szláv eredetét hangoztató Karácsonyi hangoztatta, Tagányi csaknem teljes mértékben a német mintára szervezés és a német szakemberek által való közigazgatás elvét hirdette, amelynek helytelenségét már a királyi vármegyék szervezésének előadásából is következtethetjük. Most azonban szükséges, hogy a Magyarország nyugat-dunántúli részein ma jelentős szerepet vivő német elem idekerülését tisztázzuk. A Mosón, Sopron és Vas megyék területén élő németség nem a frank uralom alatt is itt élt németség leszármazottja. Ennek következtében ennek a mai németségnek az ősei a honfoglaló magyarság uralmának első századában nem is éltek vidékünkön, hanem csak később vándoroltak be. Szent István szorosabbra fűzte a németmagyar kapcsolatokat és uralma alatt gyakran érkeztek hazánkba német vendégek. Szent István halála után azonban igen élénk küzdelem fejlődött ki a két nemzet között, amely időszaknak csak néhány békésebb évtizede volt alkalmas a németek megtelepedésére, de a nagyobbmérvű beszivárgás inkább csak a tatárjárás után következett be. A magyar középkor első századaiban tehát lényeges, hatásában a megye és a városszervezet alakulására is befolyással bíró német elemet nem találunk Nyugatmagyarországon, de nem találunk hazánk többi részeiben sem. Ennek igazolására már láttuk azt, hogy a német elem, nyugatról kiindulva lassan, lépésről-lépésre hogyan vette birtokába a Lajtáig terjedő egykori magyar gyepüelvét és egyes töredékei hogyan találtak hazát nálunk a nyugati végeken és kifejezetten Sopron vármegyében.

1 Ebből a lassú német előnyomulásból következik, hogy Magyarország területén a XI. században nem élhetett nagyszámú német, úgynevezett városi lakosság, amelynek nyelvhasználatából a magyarság a polgár szót átvette volna. A polgár szónak eredete egészen más vidékekre vezet és egészen más kulturális távlatokat nyit meg szemeink előtt. 1 A németség további fokozatos előnyomulását I. a jelen mű II. kötetének népiségtörténeti fejezetében.