Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a Rábaközben a babóti határban lévő Feketevár négyszögű földvárát és az ennek folytatását képező töltést, amelynek az lehetett a hivatása, hogy az elárasztások alkalmával a folyótól keletre eső területet védje. Maga az elárasztás pedig úgy történhetett, hogy részben a Hanság déli peremén emeltek keresztgátakat a folyók és patakok medrében, részben pedig a Rábatoroknál, a Kis-Rába és az Öreg-Rába kettéágazásánál terelték szintén töltések (észterük) és gátak (holodok) segítségével az Öreg-Rába vizét a Kis-Rába medrébe, amely azután szűknek bizonyulván, elöntötte az egész vidéket. A soproni végeken kiépült határvédő rendszer főleg a vezető besenyő nemzetségek és népeik erejére támaszkodott és ezzel magyarázható meg, hogy ezek a nemzetségek, mintegy a Nyék-törzs lázadó nemzetségeinek régi hatalmát örökölve, döntőfontosságú tényezőkké váltak az itt lévő királyi vármegyék területén, sőt rokoni és egyéb kapcsolataik révén, az országos politikában is.

1 A királyi vármegyék szervezetére, Szent István nagyvonalú törvényein kívül főleg Szent László és Kálmán törvényei vetnek világot. Ez utóbbi törvényekből Tagányi Károly állította össze legrészletesebben a királyi vármegyékre, a várispánságokra vonatkozó adatokat. A XI. század második felében egész Magyarország királyi megyékre oszlott, melyeket magyarul már akkor megya-knak, azaz megyéknek, latinul pedig először is az ilyen megye központjától: 1 A fent elmondottak Nyugatmagyarország védelmi rendszere és határőrnépei a középkorban c. a Bécsi Magyar Történeti Intézet 1934. évi Evkönyvében írt tanulmányomon alapulnak. Ottani megállapításaimnál részletesen hivatkoztam forrásaimra. Feltevéseimet lényegileg azóta sem módosítottam, mert a felhozott ellenérveket nem tartom elég nyomósaknak. Az egyoldalú nézetek érvényesítése szempontjából igen jellemző Fodor Ferencnek különben értékes «Adatok a magyar gyepük földrajzához* c. tanulmánya a Hadtörténelmi Közlemények 1936. évi (XXXVII.) évfolyamában. 113—144. lapokon. Fodor Nyugatmagyarországon csak a Karácsonyi által vázolt Rába—Fertő-menti gyepűt ismeri fel, holott az általa közölt helynevek is többre engednek következtetni. Hihető-e, hogy éppen a legexponáltabb területen csak egy védelmi vonal lett volna, holott másutt is legalább 2—3 volt? Nem tudjuk célzatosság, felületesség vezette-e az írót, hogy Nyugatmagyarország védelmi rendszeréről írt tanulmányomat egy szóval sem említi. Ezt annál is inkább kénytelenek vagyunk feltételezni, mert ugyanazon kötet egyik szomszédos tanulmányát felhasználta. Hasonló véleménnyel kell lennünk Kniezsa István Szent István Emlékkönyvben megjelent tanulmányáról is.