Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

a dologból és így a két fél egyelőre megnyugodott a természetes határul kínálkozó Wiener-Waldban. A terjeszkedés lassan tovább haladt és a Szent István királyunkkal barátságot tartó és rokon II. Henrik császár uralkodásának végén már a Lajtáig terjedő területet németnek tekintette. II. Konrád 1030. évi veresége, amikor hadivállalkozása a Rába mocsaras és a magyarok által még mesterségesen is járhatatlanná tett területén kudarcba fulladt, visszajuttatta a Bécsi-medence egy részét, a Lajta és a Fischa közötti területet, amit hasonló kiegészítés követett a Morva vizének jobbpartján is. Világosan kitűnik ezekből, hogy a magyar gyepürendszer, amely a határok védelmét volt hivatva ellátni, nem kifelé terjedt, mint az ország egyéb területein, hanem az állandó térvesztés következtében befelé. Ebből következik, hogy vidékünkön nem az a védelmi vonalunk az időrendben előbb keletkezett, amely az ország belsejéhez közelebb esik, hanem az, amelyik a legkülsőbb. A Fischától nyugatra ma már igen nehéz kimutatni ennek az akkor talán még nem is kifejlett védelmi rendszernek a nyomait. Valószínű azonban, hogy az esetleges római és frank erődítmények és egyéb romok felhasználásával előőrsi telepek keletkeztek. Ilyen volt Melknél és feltétlenül ilyen lehetett Bécsnél is. Bécs esetleges besenyő vagy székely (avar) eredetű neve úgy az őstelepes székely, mint a Solt idejében telepített nyék és besenyő határőrségünkről tesz tanúságot. Az első tulajdonképpeni soproni védelmi vonalunk Szent István korában létesült, a fertőntúli besenyők védelmi felhasználásával, a Fischa mentén. Erre vonatkozólag a békeszerződés határkijelölő kifejezésein kívül még a jelenlegi helynevekből is, amelyek esetleg régi magyar vagy német határőrtelepek nyomait őrzik, vonhatunk némi következtetést. így szerepelnek ott többek között Schranawand, Rauchenwart nevű helységek. A Szent István uralkodását követő zavaros időkben a fischamenti gyepüvonal elveszett és ekkor alakult ki véglegesen a Lajta vonalán az a legnyugatibb védelmi vonal, amelynek magyar őrségét a besenyők, a mosonyi oroszok és néhány fertőparti székely falu alkotta. Ugyanakkor történhetett a Morva partján lévő székely védelmi vonal kialakulása is. Mind a két védelmi vonal őrei a Bécsi-medencéből visszahúzódó, a Lajta és a Morva magyar partjain is szállásbirtokos