Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

rokon népekből állottak. Ennek a védelmi rendszernek az alapjait azonban már Szent István rakta le. Már II. Konrád 1030. évi kudarca azt a látszatot kelti, hogy volt egy második védelmi vonalunk is, a Rába mocsarainak felhasználásával. Ez a rábamenti védelmi vonal Vasvártól Kapuvárig, tehát egészen a Hanság mocsárvilágának déli pereméig kinyomozható. Hossza közel száz kilométer volt, ami magától értetődővé teszi, hogy több védelmi kerület hatáskörébe tartozott. A vonal folytatása a Hanság északi peremétől Győrig tartott. Ezt a húsz-harminc kilométeres védelmi vonalat már egy védelmi kerület is elláthatta. A Rába-vonal és a Lajta-vonal déli folytatását képező Rozália-hegység, Borostyánkői-hegység, a Lafnitz és Lendva folyócskák között egy, a határvédelemre rendelt rokonnépekből, behódolt szlávokból, nyékekből és a megyer- és a kér-törzs nyugati szállásainak lakosaiból alakult népesség lakott. A Lajta-vonal északi folytatását a Morva-vonal, a Rábavonal északi folytatását pedig a Vág-vonal jelezte. A két terület között az összekötő kapcsot a csallóközi nyékek és a besenyők alkották. Ez volt tehát az a terület, amelyet a nyugati határvédelem szempontjából különlegesen rendeztek be. Ezen a területen már nem a visszahúzódást, hanem egyidejűen két, párhuzamosnak mondható védelmi vonal szerepét észleljük, amikhez a kettő közötti területen még egyes, sztratégiailag különösen fontos helyeken kisegítő művek és védelmi telepek is járultak. Mivel pedig az ellenség nyugatról fenyegetett, a védelmi vonalak ellátásáról az azoktól keletre fekvő körzetek lakossága gondoskodott. Azt, hogy a védelmi rendszer hogyan hatott a megyék alakulására, talán éppen Sopron megye területén tanulmányozható a legjobban. Sopron vármegye területén a Lajta mentén találjuk a legnyugatibb védelmi vonalat, amely a Fischa és Lajta közötti terület elvesztése után alakult ki. A folyó magyar partján Röjtökőri, Ikka, Újfalu, Cseke és őrpordány falvakat és a már Mosonhoz is számított Samarját találjuk a középkorban. Ezeknek a falvaknak és mögöttes területüknek főleg besenyő volt a lakosságuk, akiknek telepei a Selyeg és a Márócvize mellett húzódtak meg. Délről és délkeletről Nyék-törzsbeli telepekkel érintkeztek, de Gyulát és az elvetődött megyeri és kéri telepet, Tormáskért körül is ölelték. A Soproni-hegység keleti nyúlványai és a Fertő-tó déli felének nyugati partja között az Ikva-