Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE. A KIRÁLYI VÁRMEGYÉK ALAPJAI A GYEPÜRENDSZER VÉDELMI KÖRZETEI. — SZERVEZETÜK MAGYAR ELGONDOLÁSOKRA MUTAT. MAGYAR ISPÁNOK. — A VÁRMEGYE TERÜLETÉN VOLT KIRÁLYI VÁRMEGYÉK HATÁRAI. A VÁRNÉPEK FÖLDJEI. A

KERESZTÉNYSÉG felvétele a magyarság életformáinak gyökeres változását hozta magával. A nomád élet lassan megváltozik és a törzsszövetségen alapuló legfelsőbb hatalom már Géza korában a fejedelmi magángazdaságra helyezi át uralmának támaszát. Ezért a Megyer-törzs, illetve a fejedelmi nemzetség szállásbirtokai válnak elsősorban a királyi hatalom támaszaivá. Ezek erejének elégtelen volta azonban csakhamar kitűnhetett, hiszen a X. század derekán éppen a saját birtokaikra támaszkodó egyes törzsfők, akiknek szállásterületei nagyságra nézve felülmúlták a fejedelmi nemzetség és közvetlen rokonainak birtokait, már nem egyszer a fejedelmi hatalmat is elhomályosították. Az Árpád-nemzetség birtokainak az egész ország területéhez viszonyított aránylagosan csekély volta indíthatta Géza fejedelmet arra, hogy a hatalmas Szamos- és Maros-menti Gyulával lépjen szövetségre, amit a Gyula leányával, Sarolttal kötött házasságával a legszorosabb és legközvetlenebb rokoni kötelékekkel erősített meg. Nagy súlyt helyezhetett Géza a fejedelmi nemzetség mai SzolnokDobokától, tehát az ország legkeletibb részeitől, egészen a mai Mosonig, tehát a legnyugatibb részekig terjedő szállásbirtokainak épségére és valószínű újabb kiterjesztésére. Ugyanekkor, a X. század végén, az eddig még birtokba nem vett, vagy csak gyéren megszállt egyes területek Megyer-törzsbeliekkel való felépíttetése is meg-