Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

történhetett. így is kerülhettek egyes Megyer nevű falvak a többi törzsek választó közeire.

1 A fejedelmi hatalom gazdasági alapjainak növelésére való törekvés a keresztény királyság korában is megmaradt, sőt hatványozottabb mértékben folytatódott tovább. Szent István a nyugati államformát vette át és ezzel együtt átvette az egykori frank birodalom kormányzati egységekre való beosztását szolgáló — akkor már más fejlődési fokon álló — comitatus (gau) rendszert is. Ez a rendszer, amely a királyi vármegyék alapjává vált, politikai és gazdasági törekvéseket valósított meg. A politikai szempontok a királyi hatalom befolyásának és súlyának gyarapítását célozták. Ezt főleg úgy lehetett elérni, hogy a törzsi kereteken belül vagy azokat szétrombolva, új, a királytól függő hatalmi és kormányzati egységeket hozzanak létre. Szent István mind a két módozatot alkalmazta. Nem volt szükséges ugyanis a fejedelem törzsének, a Megyer-törzsnek szállásbirtokait és törzsi kereteit teljesen szétrombolni. A Megyer-törzs vezető nemzetségei a fejedelmek királyi nemzetségének fényében sütkéreztek és érdekeik is megegyeztek a fejedelem érdekeivel, vagyis az érvényesülést és a törzsük keretein is messze túlágazó vagyoni és hatalmi célkitűzéseiket csakis a királyi akarattal való teljes összhang révén érhették el. Ha voltak is közöttük néha talán olyanok, akik ellenszegültek ennek az akaratnak, úgy akkor ezek sorsára Koppány vére vetett bíborpalástot. Ennek az összhangnak tulajdonítható, hogy a királyi vármegyék szervezésekor a Megyer-törzs szállásbirtokainak kelet-nyugat irányban elhúzódó hatalmas területét csak felaprózták, de végeredményben nem törték teljesen össze a törzsi kereteket. A felaprózásra okot elsősorban a gazdasági érdekek és a nemzetségek fegyveres erejének országrészekként való csoportosítása adott okot. Az egyes nagyobb nemzetségi szállások körül jegecesedtek ki azután az ősi királyi vármegyék: Szabolcs, Doboka, a három Szolnok, Solt, Pest, Fehér, pjlis, Esztergom, Veszprém és a legnyugatabbra elvetődött Mosón.

2 1 V. ö. a Szent István-Emlékkönyvben a magyar törzsfői hatalom elsorvadásáról és a pogány lázadásokról írt tanulmányommal. 2 Belitzhjy János : A magyar törzsek és nemzetségek vándorlása. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. 1935. 64— 69. lk. 14* 211