Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

tömeg, egész terjedelmével hajladozott, süllyedt és emelkedett. Legfeljebb törések érték, amelyek mentén egyes darabjai hol mélyebbre süllyedtek, hol magasabbra emelkedtek. így történhetett, hogy a triász, jura és kréta korszakok tengerei a váltakozó süllyedések helyén hol északról, hol délről lepték el ezt a merev kéregfelületet. A kréta-időszak folyamán a masszívum széleit gyűrődések érték és az akkor feltornyosult hegységek alkotják a mai kárpáti hegykoszorú belső hegyövezetét. A dolomitrétegek és az állati eredetű mészkövek hatalmas tömegei képződtek ekkor és a süllyedező Tiszia-tömb helyén elterülő tengerekbe a környező hegyekből lerohanó folyóvizek rengeteg iszapot és egyéb hordalékot szállítottak. Ezeket a képződményeket és hordalékokat a Tiszia-tömb meg nem szűnő nyomása a peremeken felgyűrte és az egykori környező tenger helyén új hegységek kezdtek tornyosulni. Ezekre az újabb eredetű hegyekre már a kéregmozgások is hatással voltak. A kréta-korszakban összeroppant Tiszia-tömb a földtani újkor elején lassan teljesen a mélybe süllyedt, de a még így is összefüggő tömeg a kialakuló Alpokat és Kárpátokat ívalakban való kitérésre kényszerítette. A Tiszia-masszívum régi kristályos tömegének egyes darabjai a széleken hol itt, hol ott leváltak. Ezek a levált részek vagy önálló hegységekké alakultak, vagy a Kárpátok rendszerének tagjaivá váltak. Ilyen, a régi masszívum romjaiból keletkezett hegységek, a már említett dunántúli szigethegységeken kívül a Soproni-hegység, a kőszegi Irottkő csoportja, a Borostyánkői hegyek és valószínűleg ilyen eredetűek a Rozália- és a Lajta-hegységek kristályos magjai is. A külső és a belső erők működése következtében elmerült Tisziatömböt a miocén-korszak végéig a mediterraneus, a szármáciai és a pannóniai tengerek lerakodásai borították el és ölelték körül annak egyes felszínen maradt, kiemelkedő kristályos rögeit. A Magyar-medence helyén elterülő utolsó tenger, a pannóniai vagy pontusi, a nyilt óceánnal már csak egy szűk csatornán keresztül érintkezett és az idők folyamán lassan tóvá alakult. A környező szárazföldekről számos folyóvíz ömlött belé és ezért vize lassan kiédesedett. A tengeri lerakodásokból keletkezett rétegek eleinte eredeti nyugodt, vízszintes helyzetükben feküdtek, de később süllyedések és törések következtében zavarodást szenvedtek. Először a mai Nagy-Alföld süllyedt meg, ami területén, a pannóniai tenger sekélyessé vált vizének