Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

összegyülemléséből nagy, de mégis csak helyi jelentőségű tavakat hozott létre. A Nagy-Alföld pliocénkori süllyedését később, már a pleisztocén-korban a Kis-Alföld süllyedése követte. A megsüllyedt rétegekre aztán újabb rétegeket építettek fel a folyóvizek és a szél. így jött létre a megye síksági része.

1 A megsüllyedt Tiszia-tÖmbnek felszínen maradt, Sopron és Vas vármegyék területére eső részeit összefoglaló néven Magyar-Alpoknak szokták nevezni, mert alaktanilag az Alpok leszakadt romjainak, a Keleti-Alpok utolsó nyúlványainak tekinthetők. Ez azonban csak külső látszat, mert a tulajdonképpeni Alpok hegyrendszerét a bádeni és a lándzséri törésvonalak határolják. Az ezektől keletre emelkedő hegyek rögszerűen emelkednek ki az őket környező neogén síkságokból és dombvidékekből. Ezek a kiemelkedő hegyrögök szerkezetileg részét képezik a Rábaköz, a Hanság, a Kemenesalja és a Dunántúl többi részei alá süllyedt ókori kristályos rögöknek, vagyis a Tisziatömbnek.

2 I Ezeket a földkéreg mozgása következtében kiemelt hegyrögöket és az őket környező neogén eredetű dombokat és síkságokat a lecsapódó vízpárák, a szél, a nap és az egyéb légköri jelenségek az évezredek hosszú során át málasztották, faragták, csiszolták, repesztették. A Föld belső erőinek építő és a külső erőknek pusztító munkája megváltoztatta a rideg hegyrögök és a sivár tengerfenék képét. Lankás törmelékek által feltöltött lejtők, folyóparti síkságok jöttek létre és a természet hosszú, ma sem szünetelő munkája kialakította, felépítette a régi földtani korok romjain Sopron vármegye mai tájegységeit. * * * A Lajta-, a Rozália- és a Soproni-hegység, továbbá a Fertőmelléki dombsor által határolt két medence, a Vulka- és a kisebb Sopronimedence, sok szempontból egyező vonásokat mutat és ezért mint önálló tájegységet foghatjuk fel. Ennek a Fertőtől nyugatra eső északnyugati soproni tájnak nyugati felét a kárpáti jellegű törésvonalak és gyűrődések teszik jellegzetessé. Déli és keleti oldalán pedig ókori 1 Kogutowicz : Dunántúl és Kis-Alföld. 21—31. lk. — Cholnoky : Magyarország. 49—50. lk. és az előbbi idézetek. 2 Bandát Horszt : A Kőszeg—Rohonci-hegység nyugati részének geológiai viszonyai. Földtani Szemle. 1928. (I. kötet.) 195.1.