Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

Bajorországból és Frankóniából, korábbi hazájukból, gyarmatosokat hozzanak.

1 Luitpold 994 július 10-én egy Würzburgban tartott harcijáték alkalmával orvul kilőtt nyíl által ütött sebébe halt bele. Érdemei az új keleti határgrófság szervezése szempontjából elvitázhatatlanok és a németség keletre való hatolása érdekében kifejtett telepítési tevékenysége beláthatatlan eshetőségeket és lehetőségeket rejtett magában. A magyarság Luitpold korának német gyarmatosító politikája következtében hatalmas kiterjedésű nyugati területről szorult le, de egyúttal az ellentétek ellenére is biztosítékot és természetes szövetséget is nyert az újra előre nyomuló németségben. Ettől az időtől kezdve ugyanis az osztrák németség ékként nyomult az egyesülésre törekvő déli és északi szlávság gyér tömegébe és a magyarsággal együtt örökre gátat vetett a mindent elnyelni akaró szláv tenger hullámainak. A mai osztrák területeken megszálló németség nélkül az ezeket a területeket meglehetősen elhanyagoló, gyepüelvének hagyó és politikai súlyával a Közép-Duna medencéjére támaszkodó magyarság szigetté vált volna a szlávság tengerében, amelynek hullámai nyugaton összecsapva talán ezt a kis magyar szigetet is csakhamar elnyelték volna. Azt, hogy a magyarság nem jutott az avarok vagy a szlávságba olvadt szintén rokon, török fajú bolgárság sorsára, elsősorban a bajor származású osztrák-németség előnyomulásának köszönhetjük. Igaz, hogy az osztrák szomszédság — elsősorban a nyugati végekre — sok bajt és vész háborút is hozott, de hozott és közvetített legalább is annyi magyarrá vált nyugati kultúrértéket és adott annyi támaszt a magyar nemzeti lét alapjaihoz, hogy azok nélkül a magyar élet, a magyar lélek futócsillagként tűnt volna el a népek tengerében. Amikor első koronás királyunk Szent István, még mint a magyarság bomladozni kezdő törzsszövetségének első fejedelme elfoglalta őseinek székét, a németség etnikai határa nem terjedt át a Bécsi-erdő hegyvidékének keleti lejtőire. Az egyre jobban beolvadó avar töredékek még zavartalanul birtokolták a közéjük települt néhány sátorlakó besenyő és magyar haddal együtt a Bécsi-medence sík és szelíd lejtőjű halmos vidékét. 973 óta nem volt ritkaság, hogy nyugatról német és szláv keresz^uber i. m. I. 157-161, lk.