Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)

nem is folytattak még III. Ottó uralkodásának a kezdetén is állandóan zavarták az őrgófság területét. Piligrim passaui püspök panaszolja, hogy a magyarok ismételten be-betörtek a keleti határgrófságba, kifosztották és felgyújtották a helységeket, a lakosokat pedig megölték vagy elhurcolták. Luitpoldnak végre csak sikerült a határgrófságot a Bécsi-erdőig kiterjesztenie. Ugylátszik határbiztosító nagyobb vállalkozásának egyik eseménye gyanánt kell betudnunk Melk 984. évi elfoglalását. Ennek az akciónak az lett az eredménye, hogy még Piligrim életében, aki 991-ben halt meg, az Enns és a Bécsierdő között elterülő vidék már egészen biztos birtokul tűnik fel, ahol már rendezhetők voltak a birtokviszonyok. Különösen Piligrim püspök buzgólkodott ezen a területen azon, hogy ismét biztosítsa és újakkal gyarapítsa a passaui püspökség Karolingok idejében nyert birtokait és jogait, amelyek a magyarok uralma alatt elvesztek. A Bécsi-erdőn túli vidék egykori német lakossága, amely a Karolingok idejében települt az egykori avaroktól háborgatott Ennstől keletre fekvő területekre, minden valószínűség szerint nem élte túl a magyarok uralmát. Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy az új birtokosok rendkívül nagy telepítéseket kezdeményeztek. A telepítési mozgalom oroszlánrészét Piligrim ragadta magához. 985-ben sikerül kieszközölni a császártól, hogy a keleti határgrófságban lévő birtokain megtelepített szabadok, épúgy mint az ott élő jobbágyok a birodalom számára fizetendő adótól, a hadi szolgálattól, az őrgróf bírói hatalmától mentek legyenek és csak a püspök bírájának legyenek alávetve. Lorchban és Mauterben két zsinatot tartott, amelyeken a magyarok betörései előtt lévő állapotok és a keleti határgrófság lakosainak eskü alatt tett vallomása alapján az Enns és a Bécsi-erdő között fekvő területről a tizedet a passaui székesegyháznak ítélték oda. A többi püspökségek és kolostorok is — Salzburg, Freising, Tegernsee és Altaich — amelyek a keleti határgrófságban új birtokokat szereztek vagy az egykor szerzetteket ismét kezükbe kerítették, hasonló sikerrel telepítettek és vívták ki kiváltságaikat, amelyek értelmében birtokaik többé-kevésbbé mentesek voltak az őrgrófnak fizetendő adó és más kötelezettség alól. Mivel pedig a puszta föld önmagában csekély vagy semmi értéket nem képviselt és nem jelentett alapot, amelyre építeni lehetett volna, az őrgróf és az egyes világi nagybirtokosok is mindent megtettek, hogy birtokaikra a szomszéd